Ady fordításában olvastam egykor, ami maradt foszlányok:

 

Bűvös szép őszi ég vagy: tündöklés,

rózsaszirom, s bennem a lét?  sírva árad,

s ha visszafut, otthagyja fanyar bús ajakamon,

maró emlékét keserű iszapjának.

 

Palota volt a lelkem egykor,

most vadul orgiáznak, gyilkolnak, cívódnak ott, -

meztelen kebled körül parfűm szálldos felhőzve.

Lelkek kemény korbácsa, szépség te akarod, -

Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek

a rongyokat, miket a rablók itt felettek?