Na itt van a bibi!

Ugyanis aki mozog keresztény környezetben, és ismeri a helyzetet, az tapasztalhatja, hogy a liberális szemlélet nagyon mélyen belefurakodott! Lépten-nyomon felmerül, az "...Ugyan! A mai korban már...."  megjegyzés, és ma már éppen hogy a templomba járó szülők részéről is! S persze náluk is ugyanolyan párkapcsolati problémák merülnek fel, mint a nem hívők között. S persze ugyanolyan okokból: a mai kor fellazított szemléletéből következő viszonyulás a szexkapcsolathoz. Saját gyermekeiket rontják ezzel el, s azok már végképp nem tudják, hogy hol a hiba! Pedig az a fajta korlátozás, amely a kereszténységben 2 évezredig megvolt, egyáltalán nem keresztény eredetű, és nem hitkérdés, hanem a történelem során magával hurcolt hagyomány. S legyen kereszténység, vagy ne legyen, ez a hagyomány önmagában biztosította (és biztosítaná ma is) a fennmaradást. Az Unwin által vizsgált társadalmak nagy részében nem volt kereszténység. Ezek:

Sumér, babiloni, egyiptomi, asszír, hellén, perzsa, hindu, kínai, japán, szasszanida, arab, (mór), római, teuton, angol-szász és angol/európai.

Egy ideig mindben nagy felvirágzás történt.

Vannak akik szerint kereszténység kell, de már nem a mai, megcsontosodott, elvallásiasodott formájában, hanem az ősi, eredeti, Jézusi hit szerint (torzulások, farizeusodás már a IV. században megkezdődtek, mikor államvallássá lett). A nevét is meg kellene változtatni mert rossz beidegződések vannak miatta. Sőt, Karl Rahner szerint (teológus!) azt az elnevezést is fel kellene függeszteni legalább 50 évre ami így hangzik: Isten! Helyette olyat kellene adni, amely kifejezi a Jézusi hitben megjelenő Isteni lényeget, és a szentháromságot is. S terjeszteni kellene azt a megváltástant, amely a korai kereszténységben megvolt, s az igazi örömhírt jelentette, amelyet egyes szerzetesrendek a mai napig hordoztak magukkal, és amely NEM azonos a középkorban Anzelm nyomán elterjedt - Istent kiengesztelő - változattal. (Anzelm egyébként kiváló teológus volt). Jó kezdeményezés volt a katolikusoknál 50 éve a II. Vatikáni Zsinat (a visszahúzó erők persze még a mai napig élnek), de ettől csak felnőtt korba lépett a kereszténység, és nem tisztult meg teljesen. Itt az idő folytatni a pozitív előrehaladást, és leválnia a merev vallásosságokról, mert ez az egyedüli olyan hit, amely nem végleges kijelentéseket tesz, hanem folyamatosan képes a fejlődésre, pontosítva, kiteljesítve az addig tudottakat.