"Egy nemzet túlélheti a bolondjait, még a becsvágyóit is. De a belső árulókat nem élheti túl. A kapuknál álló ellenség kevésbé fenyegető és félelmetes, mert róla mindenki tudja, hogy milyen zászlót hordoz. De az áruló, aki a kapun belül mozog szabadon, annak alattomos suttogó a beszéde, titokban kiejtett célzásai átsuhannak az utcákon és hallhatóak még a kormány csarnokaiban is. Az áruló egyáltalán nem úgy tűnik fel mintha áruló lenne; áldozataihoz ismerős hangon szól, akiknek álarcát és ruházatát ölti magára, s az emberek szívének legmélyén lapuló aljassághoz folyamodik.
A nemzet lelkét rothasztja, titokban és névtelenül tevékenykedik az éj leple alatt, hogy aláássa a város oszlopait, megfertőzi a társadalmat, amely képtelen ellenállni. A gyilkos kevesebb félelmet jelent." / Marcus Tullius Cicero, 42 Kr.e. /