Ez így is van rendjén, nincs mit hozzátenni.

 

De - pillanatnyilag - két dologtól vagyok még rosszul:

 

Mi van azzal a rendkívül nagy többséggel, akiknél nincs meg az állandó jó kapcsolat? Hogyan alakulhatott ez ki? Mi változtatta ilyenné?

 

Másrészről: újabban gyakran eszembe jut a sokat idézett Popper/Pilinszki párbeszéd:

(Pl.: https://bouvet.cafeblog.hu/2019/02/16/pilinszky-janos-es-popper-peter-beszelgetese-szerinted-kinek-volt-igaza/)

 

Minél idősebb, annál könnyebben belefuthat olyan tartalomba, amely - akár közvetve is - életre szóló sérülést okoz. Bármennyire is mondogatja felnőttként utólag, hogy már túlesett rajta, feldolgozta.

 

Ez utóbbi, tulajdonképpen maga a válasz az első kérdésekre. S rögtön egy újabb kérdést felvet: Mi legyen ezzel kapcsolatban a "Jövővezérelt politika?"

 

S időnkén igazat kell adnom Liberius ördög-ügyvédje szerű megnyilatkozásaiban megjelenő ős-okoknak:

 

Valami ismeretlen, máig megfejthetetlen, és folyton félremagyarázott erő által jutottunk el ide, balga módon hagyván magunkat megvezetni. S ez az erő mára már egyre nagyobb hurrikánként kezd tombolni.