A mai napon rászántam magam, és ellátogattam a Mezőgazdasági Múzeumba. Az elszántság az odajutáshoz kellett, mert a közlekedés jó része szünetelt. Kivártam a viharszünetet, és ezt kihasználva jutottam el Hősök terére

Elég sokan voltak, dacára a csütörtöki napnak és a körülményeknek. Viszont nem annyian, hogy ne szemlélődhettem volna nyugodtan.

Volt mit, mert bár még nem minden kiállító érkezett meg, de azért jó sok gyönyörködnivaló akadt. Nem csak orchideák, de broméliák, tillandsiák és kaktuszok is. Ha már ott voltam, más helyen is körülnéztem. Érdekesnek találtam egy kiállítást, ami egy felállított jurtával kezdődött, majd bemutatták a különböző mezőgazdasági eszközöket, Némi meglepetéssel állapítottam meg, hogy a kapa, a metszőkés, illetve a sarló nem nagyon változott az elmúlt többszáz évben.

Az egyik teremben egy feltárt sír volt látható, üveglap alatt. Átóvakodtam rajta, de fölösleges volt aggódnom, fel se vette.

Láttam néhány kunyhó modelljét is, sőt, pontos másolatot a veremlakásokról, ez már Százhalombattáról ismerős volt. Látható volt egy csíkászkunyhó modellje is, nagyon tetszett. Viszont bevallom, a nádvágó szerszámokról a felirat nélkül el sem tudtam képzelni, mi is akar lenni. Pontosabban arra nem jöttem rá, hogy is használták a tetőfedéshez, de némi szemlélődés után rájöttem.

A használati tárgyak közül az ivócsanakok tetszettek a legjobban, bármelyiket elfogadtam volna, csak nem akarták nekem adni…

Akadt néhány csinos és élethű (bár nem életnagyságú) bronzszobor is, elvégre ezeket nem művészeti produkciónak, hanem szemléltetésnek szánták. Itt is volt kedvencem, éspedig két bivaly, az egyik a másik hátához dögölte az állát, szemlátomást mindketten jól érezték magukat.

Ebben az időben Márton-napi libavásár szokott lenni, persze nem az élő állatot adják el, hanem töpörtyűt, libazsírt, ilyesmit, a büfékben pedig sült húst. Lehet, hogy hétvégén lesz, de oda már nem megyek.

Azt viszont tapasztaltam, hogy a Vörösmarty téren már kezdik felállítani az árusbódékat, egyik-másik már üzemel.