"Így persze könnyebb elkerülni a családi erőszakot, mint ha mind a 2 fél hót fáradtan hazaevickél a melóból."

És ahol meg nincs, azok mind milliomosok. Mert ugye, ha hullafáradt vagy, még a keféléshez sincs kedved, nemhogy veszekedni. Erre nincs szabály. Mert ugye, ahol több szabadidő jut, több jut a gondolatra is. A taktikázásra és a többi. Szóval, ne csinálj törvényszerűséget a szegény-gazdag ilyen megkülönböztetésére.

A gebasz ott kezdődik - szerintem -, mikor az egyik fél jobban lestrapált, mint a másik. Nincs meg a közös élmény. "Te is kivagy? Gyere, pihenjünk meg mielőtt nekiállunk ennek a szarnak! "

"Jóuska! Ne macerálj, mert ......."Marcsi, nekem úgy kell, hogy csak na!" Ha ez utóbbit sokszor eljátsszák egymással, a harmónia szépen felborul.

És akkor nem beszéltünk az egyének személyes különlegességéről, mely vagy tetszik, vagy nem a másikban. És itt, a pénztárca sem számít. Van, amit nem lehet pénzben mérni. Az együttélés, művészet. Komoly pszichológiai teljesítmény. Nem mindenki érett rá.