Példa verbális erőszakra:

Kedves Szakértők!
Olyan problémával fordulok Onokhoz amivel nagyon varom a segítő hozzászólásokat. Párommal lassan het éve vagyunk egyutt van egy egy eves kisfunk aki boldog baba, éjjel sokat aludt egyben 6honapig (10orakat)igy tudtam pihenni is. Szules előtt vezető munkabeosztasban dolgoztam.A terhességem előtt azonban már nagyon sekelyesnek éltem meg az anyagi célokat , nagyon vágytunk már egy kisbabara és pár hónap után terhes is lettem. Nagyon vártam h megszülessen a baba,alapvetően az a típus vagyok akit a munkában szerzett elismerés csak bizonyos szintig elégít ki és számára a család és az otthon melege a legfontosabb. Itthon vagyok a picivel,minden napot egy csodának elek meg a nehézségekkel egyutt,nagyon jól érzem magam nagyon vártam ezt-sokat bujunk szeretgetem mondokazunk,járunk játszótérre,zenebolcsibe,minden olyan jó itthon vele.Férjem viszont nincs velünk soha, a kezdetektől azt vallotta h a baba körüli dolgok az én feladataim , 2-3furdesen kívül semmibol nem vette Ki a részét, de ez nekem nem volt teher. Sokat eljárt itthonrol nélkülünk, sokszor úgy éreztem féltékeny a babára, amikor én szerettem
volna családi programokat egyutt o mindig hárított h a baba csak zavarna ot,inkább egyedul megy vacsorázni ,moziba, mi maradjunk itthon. Ha meg akarom látogatni a szuleimet akik 260kmre laknak tőlünk menjek egyedul a babával,mert ott neki nem kenyelmes az ágy. Én nagyon önálló vagyok ilyen tekintetben ,elfogadtam de emiatt nem maradtam a négy fal között. A szules elottig külön kassszan éltünk , utana közös megegyezéssel az alacsony gyedem miatt most o tart el mindket, ez sok stressz forrása, úgy érzem mivel anyagilag nem egyenlően vagyunk az o szemében jelenleg emberileg ,lelkileg is megpróbál maga ala gyűrni.a szules borzaszto elmegy volt számomra emiatt az első szules utáni szex is borzaszto volt nekem,abba is hagytuk.... o egy ismerosunkbek ezzel kapcsolatban azt mondta h nem vagyok a regi és tanácsot kert kvazi h kitartson ennek ellenére mellettem,vagy lépjen félre. ez visszajutott hozzam. Nagyon rosszul esett óriás törés volt ez a lelkemben ekkor volt 6hetes a kisfiunk .Tavaszra kiderült h szeretője van,ezt a mai napig tagadja ....pokol volt az életem hónapokon át, szegyelltem a csaladom előtt bevallani h ezt tette e férjem,minden este mikor elment sírva konyorogtem neki h ne tegye ezt velem,tisztelje meg a 7egyutt töltött szep evet, szinte konyorogtem a szeretetért.teljesen kicserelodott az értékrendje. Azt mondta kepzelodom.Utólag latom hogy nagyon jól manipulált ,egyszerűen megvonta tőlem a szeretetet (!)ha neki nem tetsző dolgokat firtattam. (Alapozós alsonadrag stb)Súlyos szavakkal dobálózott, a szüleit ellenem fordította( édesanyjával nagyon(túl) szoros a kapcsolata és mikor megcsalt és napokon át csak sirtam itthon,panaszkodott pl hogy aznap épp nem
foztem és nem is mostam épp fel)mindenkinek azt mondta a környezetemben, hogy szules utáni depressziom volt. Depressziós lettem, fogytam sokat,de miatta nem a kisfiam ill a szules miatt.Ajándékként élem meg az o születését , hogy itthon lehetek vele 2-3evet a sok munka után, de már egyre nagyobb terhet ró rám a sok bantas( idézek pár szót ami vita hevében elhangzott:nem vagy nő, huzzal el innen, szetbaszom a fejedet) gondolom felmerül Onokben a kérdés miért maradtam eddig is,de én magam sem tudom a választ! Férjem kb a terhességem közepe óta heti rendszeresseggel fogyaszt nagyobb mennyiségű alkoholt és drogot, teljesen kicserélődött a személyisége 1.5ev alatt. Ennek tudom be a nagy hangulatingadozasait, egyik nap nagyon kedves ,az az ember akit szeretek és nem bántana engem soha, elvan a picivel egy órát is ha kell, de ha valami nem tetszik vagy épp nincs kedve hozza v bármiben alkalmazkodni kellene a babahoz rogton robban ,kiabal .Amikor ezek miatt sirok, akkor elmondja hogy ot idegesíti ha sirok, haggyam abba, lelkileg roncs vagyok, mint anyam( édesanyám sajnos 20eve alkoholista és melle eléggé érzékeny lelku )Édesanyám 7eves koromban elvitt edesapamtol minket, én akkor nem lattam apukamat 6evig, azóta nagyon jó a viszony halistennek mindkettejükkel, viszont nagyon dolgozik bennem ez az élmény, hogy nem akarom h a kisfiamat édesapja nélkül nojjon fel.Úgy érzem érzelmileg zsarol nagyon régóta, azt is el tudom képzelni, hogy ha elhagyom ot a kisfiunknak is dacból hátat fordít.Bármilyen jó tanácsot szívesen fogAdok. Van parterapiara idpontunk, amit nagynehezen ertem el nala,de kicsit tartok attól ,ha ott ezeket egy harmadik félnek elmondom csak ujabb veszekedést generálok itthon.Hálásan köszönöm!