https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/

 

Kitűnő elemzést olvashatunk ismét.

Mint kibic azt a megjegyzést tenném, hogy egy ilyen magányos jel valóban szójel lehet de attól, hogy itt szójel abból

még nem következik, hogy betűként ne használhatták volna vele egy időben.

Az ilyen egyidejűségekre máshol épp Varga Géza szokta felhívni a figyelmet.

 

"A most vizsgált szkíta agyagedényen lévő magányos jel még nyilvánvalóan szójel volt."

A "még" szócska miatt értelmeztem úgy, hogy akkor még "csak" hieroglifa volt ez a jel.

 

Valóban nem könnyű meghatározni, hogy mikor kezdték hangok jelölésére is használni a hieroglifákat.

Grotte Cosquerben van az a bizonyos ló, amelyik testén a székely jelek megfelelői vannak egymás után sorban.

Varga Csabának tényleg akadnak esetleg módszertani hibái de, hogy ezeket a jeleket betűknek gondolta azzal

nem olyan könnyű vitatkozni.

Szójeleknek pl. nagyon nehéz tekinteni ezeket.

Ebből viszont az következik, hogy hangok jelölésére legkevesebb 10.000 évvel ezelőtt már használták ezeket a jeleket.

(Azért a 10.000 év, mert ennyi ideje biztosan nem lehetett megközelíteni a barlangot, mert a vízszintemelkedés

miatt a bejáratot elöntötte a tenger.)