A föld mérgezett?
Persze, ráfoghatjuk: a Föld a hibás! Mi meg áldozatként szemléljük a számunkra hozott pusztítását.

Vagy nem inkább mi vagyunk mérgezettek? Egy olyan eszmével, egy olyan létmóddal, olyan reflexekkel amely mérgezi azt? Ezt a mérgezést személy szerint (is) tesszük, megnyugodottan gondolván, hogy a mi kis tettünk az egész föld számára semmiség. Ha megcsípne egy hangya, az semmiség. Ha tízezrével lepik el a testünket - belehalunk. Meglincseltük a földet. Amikor a mennyiség minőségbe lép át. Igaz ez, s nem csak a mi tetteinkre. Igaz ez a túlnépesedésre. Igaz ez a világ egy jóval kisebb lélekszámú területén zajló, s egyre súlyosbodó népességfogyásra is, mely területet a magasan fejlett civilizációjú régiójának hívhatnánk. Ez az ami még tehetne valamit a föld mérgezése ellen. De az fogy, s egyre gyorsuló ütemben elfogy! A szakemberek is, a tudás is hamarosan a semmibe vész. Közben idegen népek tódulnak be, tovább erősítvén a fogyásunkat, s közben nem csökkentvén a saját túlnépesedésüket. Nem értenek minket, mi nem értjük őket, bármilyen jóakaratú a többségük. S nem asszimilálódnak. Nem tudnak pótolni minket, akiknek egyre szűkülő szakember gárdája egyre kevesebbre képes. Idővel annyira elfogyván hogy képtelenek lesznek mindenkit ellátni. Saját magukat sem, mert évek múltával öregednek, és munkaképtelenné válnak, s csak az ellátottak számát növelik. Nem hoztak létre elegendő utódot, még maguknak sem! Nincs elég fiatal a pótlásukra.

Honnan van ez a mérgezettség? Mi váltotta ki ezt a szemléletet? Mi "az" ami újabban megkérdezi tőlünk, sőt a szemünkre hányja - újabb és újabb aktivistákon keresztül - hogy "emberek", mit tettetek? Hogyan gondolhattátok ezt? (azt amit mi alattomosan belétek sujkoltunk, de ez utóbbi tettünket felejtsétek el!)

A bajok alapvető mozgatórugója az emberi önzés. Akár mérgezések, akár túlnépesedés, akár népességfogyás (és sorolhatnánk még a közelgő katasztrófákat).
De az emberben benne van az önzetlenség is! Ettől marad fenn évszázezredek óta. Ám ahol eluralkodott az önzés, ott a helyi népek kipusztultak.

Mi nyomta el bennünk az önzetlenséget? Mitől váltunk akaratlanul egyre önzőbbé?
A tudomány tényeken alapul. Ez egy tudományos rovat egyik topikja. A tudomány nem tehet arról, hogy beleszivárgott valami, amitől úgy tűnhet, hogy nem tudományról van szó.

A tudomány már elemezte több oldalról is ezt a képet! Az eredmények nyilvánosak - legfeljebb hol itt, hol ott törlésre kerülnek. Mindenki tudhat róla. Mégsem történik semmi.

A tudomány - felfedezvén J. D. Unwin 85 évvel ezelőtti munkáját (Sex and Culture) - választ tud adni arra, mi fog bekövetkezni hamarosan, és hogy mi az oka mindennek.

A tudomány - a hormonkutatások új, és megdöbbentő eredményeire támaszkodva - leírja az elmúlt 50 év mérgeződési történetének lefolyását. Pontosabban az azt alátámasztó, s az emberi fajra jellemző, megmásíthatatlan természetének biológiai alapjait. Amitől fenn maradhat az ember, annak ellenére, hogy megjelenik benne az értelem. Evolúciós örökségünk ez! S a hatását felrúgtuk, elnyomtuk, s rögtön jöttek tőle a fájdalmak, az önbecslés hiánya, az önzés eluralkodása, a bizalmatlanség egyre terjedő légköre. Az, ami nagy méreteket öltve már a kiváltó mozzanattól függetlenül magától terjed. Mérgezetten mérgezünk mindenhol, itt az interneten is. Egyik - tudományosan levezethető - formája a trollkodás. Ami megaláz, majd megalázásra sarkall. A trollok is áldozatok, ahogy a vétlen áldozataik is, kikből újabb trollok születnek.

Az 50 éve állandóan ható kiváltó mozzanat az, amelytől évezredek óta óvott minket egy útmutató, melyet az  ókorban nagyon gyorsan törvényként zúdítottak mindenki nyakába. Megcsalt a párom? Elhagyott? Szakítottunk? Szakítanánk, de valami évekig visszatart? Micsoda fájdalmak, különösen az első esetekben. A szex által kialakuló erősödő kötődés (amelyet az oxitocin hormonunk épít az agyban) az, amelyet ilyenkor fájdalomként élünk meg, az okozza az önbecslésünk porba hullását, s elhagyatottsági érzetünket (nők), s értéktelenségünk tudatát (férfi). A fájdalom ugyanolyan erős, mint ami pl. az anyának van, ha elveszti megszült gyermekét - ott is van ugyanúgy (csak más színezettel) erős, és soha meg nem szűnő kötődés. "Ne törj házasságot!" - hangzik az egyik javaslat a túlélés érdekében. Mára bontakozik ki mennyire szétzilálja évtizedek alatt a társadalmat, ha nem tartjuk be. Ugyanannyira szétzilál, ha az emberek többsége egymástól lopkod, vagy ha eluralkodik a gyilkolás (pl. vérbosszú), vagy ha lépten nyomon rágalmazzuk egymást hosszú időn át. De az irigység formái is (a 9. és 10. útmutató) mérgezőek. Ám az önzés eluralkodásával mindegyik színre lép, és rombol, mérgez, s általuk mérgezzük mi is a földet.

A megoldás nem a tünetek kezelése. Az is kellene, de arra már nem lesz ember (akik maradnak elszaporodva azok röhögnek addig, amik rájuk nem dől az ég). A megoldás a felvilágosítás, hogy 50 éve elszúrtunk valamit és annak ez lett a következménye.

De nem lesz felvilágosítás, mert hamar kiderülne, hogy nem is mi szúrtuk el. Hanem valamilyen mindenek fölötti nemlétező eröltette ránk úgy, hogy tévesen azt vélte: fölötte nincs már semmi. Ez nem egy harag megnyilvánulása az abszolútum részéről. Csupán következmény, amivel számolnunk kell, ha az Útmutatót nem használjuk.