"Pál biztos, hogy Jézustól idézet, mert a feleség és a férfi egyesülésének a tárgya, a paráznaság kérdése volt."

Ez így nagyon nem igaz. Jézus soha nem mondta, hogy a házasság azonos lenne a paráznasággal.

Ő csak és kizárólag az elvált felek kapcsolatára értette, más szóval, a házastársi hűséget kívánta tudatosítani és ellenezte a zsidó gyakorlatban elfogadott válást.

"Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt."

 

"Pál ezért mondja, hogy aki paráznával egyesül, egy test vele."

Ez természetesen igaz, ami a dolog sajátosságából fakad, de egyáltalán nem ez volt Pál gondolatmenetének lényege, hanem egy merőben más gondolatot firtat. Ő nemcsak az elváltakról beszél, hanem minden testi dologról, - a tisztes házasságot is beleértve, - mert szerinte a bűn forrása a test, s ezért mondja:

1 Kor 6:13. "A test azonban nem a paráznaságnak [bűnnek] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek."

És ezért folytatja így :

17. "A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele."

Azaz ő az Istennel való lelki egyesülésről beszél, mint üdvözítő cselekedetről...

 

Az Ef 5- ben a férfi és a nő viszonyáról beszél, hangsúlyozva a nő alárendelt szerepét, ami eleve nem jézusi attitűd.

Ebből, ill. a családi viszonyból von párhuzamot az egyház és Krisztus viszonyára:

23. "Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek."

Majd mikor a mózesi vershez ér, már csak az egyházról beszél:

 

29. "Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;" 30. "Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók."

31. "Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté."

32. "Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok."

 

"Tehát Pál értelmezésének semmi köze (1Móz 2,24)-hez, mert kizárólag Jézus kijelentéseiből indul ki, és vezeti le az elképzelését."

A mondatod első fele teljesen igaz, de igaz a Jézus-idézetekre is. Ui. a Mózes- és Jézus-idézetek pont azonos gondolatokat tartalmaznak.

Ha Pál Jézustól merített volna akkor követnie kellett volna Jézus gondolatmenetét, de nem ezt tette. Teljesen más irányt vett föl, s a mózesi verset ennek a saját gondolatnak a kifejtésére használta föl, így nem igazolja a jézusi eredetet. Így minden további nélkül meríthette a Ter. történetből. Annál is inkább, mert Pál nem egyezik a jézusi idézettel (sem):

Mózes és Máté:  "elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját,"

Pál "elhagyja az ember atyját és anyját,"

 

Amúgy tőlem ismerhette Pál Jézus (Máté Kárk, Lukács...) történetét, tanítását, nem befolyásolja azon véleményem, miszerint Pál időrendben a későbbi keltezésű, sőt még alá is támasztja ezen néztem.

 

Jól elkanyarodtunk az eredeti témától, amire viszont egy személyeskedő megjegyzésen kívül nem reagáltál:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=152709867&t=9140994

Vagy ez a téma Téged nem érdekel?