"Pálnak viszont nem csak az írással volt baja, hanem a beszéddel is: "Ha pedig avatatlan (ἰδιώτης- szó szerint idiotosz, vagyis fogyatékos) vagyok is a beszédben," (2Kor 11:6) "Mert, úgy mondják, ... maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány." (2Kor 10:10). Pálnak vagy igen erős artikulációs zavara (dadogás, pöszeség stb), vagy valamilyen beszédfogyatékossága(pl. diszfázia) lehetett, ami miatt nehezen fejezte ki magát. "

Gyakorlatilag a keresztény ideológiai alapjait mutattad be. Pál beteges, frusztrált kismaki volt, akinek az egyedüli érvényesülési lehetősége az volt, hogy előáll valamilyen forradalmian új eszmével, s mint afféle korabeli komisszár , fanatikusan, égő szemmel és lélekkel hirdeti. Így kapott egyedüli figyelmet, így tűnt ki a kortársai közül - egyébként egy jelentéktelen senki volt, hiszen silánysága miatt sem komoly rabbi nem lehetett, sem a lányok nem akartak fütyizni vele - a müvelt görögök egyenesen kinevették, amikor vándorlásai között náluk adta elő a meséit.

Ez magyarázza a nőkkel szembeni viselkedését és megnyilvánulásait ( Jézus persze ebben is egészen más volt, jó kiállású , egészséges emberkánt özönlöttek hozzá a népek, hogy hallgassák, s a nők jó része bizony gyengéd érzelmeket táplált iránta. )

Ép testbe ép lélek - beteg testben beteg lélek, megkapod Pált. A leveleiben tetten érhető, hogy végig rimánkodott istenképéhez, hogy szabadítsa meg a nyavalyáitól - természetesen ez nem jött össze, hiszen ennyi erővel egy karalábéhoz is imádkozhatott volna.