"Szerintem Pál a vele történtekkel érezte szimbolikusnak esetleg a megfeszítést."

Oké, de mi történt Pállal? A damaszkuszi úti "találkozás", amiről csak az ApCselből tudunk, és egyetlen hitelesnek ítélt páli levél nem említ? Pál leírja a látomásait és a kinyilatkoztatásokat (2Kor12), de nem említi a damaszkuszi úti eseményeket. Amit viszont említ az ez: "kijelentse a Fiát énbennem" (Gal1), ez volt az, ami történt Pállal és amire aztán felfűzi a teológiáját. Én ezt teljes mértékben el tudom fogadni egy valós eseménynek, egy tudatállapot változásnak, amit átélt, hiszen mai napig élnek át emberek tudatállapot változást, ez lehetséges. Ennek az élményének az alátámasztását találta meg az írásokban, hiszen Pál mindent az írásokból magyaráz. Mivel Pál élménye valóságos lehetett, ezért nem gondolom, hogy szimbolikusan írt. (Márk, aki kopizta Pált, már igen, ő használta a szimbolikát.) Sztem Pál (amennyiben valós és létező személy volt) egy igen mély lelki/pszichés problémája tükröződik leveleiben.

"Valójában nem hagyta el a vallását, hiszen keróság még nem volt." 

Ebonita hagyomány szerint Pál prozelita zsidó volt, aki nem tudott kiegyezni a zsidó vallással. Igen, ennek van hagyománya. Nem történelme, hanem hagyománya, aminek viszont lehet egy valóságmagja. 

De amit mondani akarok: Pál nem a hitét hagyta fel, hanem a hitét igazolta.