Tóth Árpád CSILLAGÁSZ


-részletek-  

Elindultam…. A messzi égen tündér csillagok Azt hittem a tejút attól ragyog, Hogy rám ragyogtak.  …   Aztán toronyba húzódtam. Szelíd Bölcsesség csöndes bús órái jöttek, ….. a csillag köröknek,   Hogyan válik nadírrá a zenit. Ideje most már szépen hazamenni, A csillagokba nincsen írva semmi.   Ó, hányszor álltam az ég alatt Augusztusban. Nagy, hulló csillagok Futása széles, fényes sávot hagyott Az égen, és a szívemig szaladt.   És úgy éreztem, - s úgy is volt talán – Fölöttem a tejút azért ragyog, Mert én nézem, és húsz éves vagyok, És hogy írás van az egek falán,   Nagy titoké. És sokszor hajnalig Tűnődtem, hogy mi rejlik e jelekben? Ha jól meggondolom, tán mást se tettem, Mióta élek ……..alig … Ideje most már szépen hazamenni. A csillagokba nincsen írva semmi.