Ma a Nógrád községben lévő várba kirándultunk. A többesszám alatt a barátnőm, a kutyája és csekélységem értendő.

Az oda vezető utat szépen rendbehozták, még a növényzetet is lekaszálták az út mellől, így is jó meredek. Gondoltak azokra is, akiknek nem megy egyszuszra, mert alkalmas helyeken padokat tettek ki.

A vár előtt figyelmeztető felirat, miszerint csak a saját felelősségünkre látogathatjuk. A nyájas buzdítás nem hatott ránk, igenis felmentünk. Bevallom, nekem kissé meredek volt, már-már szánni kezdtem az ostromló sereget. Ha legközelebb arra járok, beszerzek egy turistabotot!

A látvány viszont bőven megérte a fáradságot, maga a vár is szép, a kilátás onnan pedig csodálatos! Egyedül voltunk, nyugodtan szemlélődhettünk, meg is tettük. Ez alól a kutya kivétel volt, ő inkább szaglászott. Én viszont óraütést hallottam, szép szabályosan négy vékonyabb hang (a négy negyed) és két mélyebb hang, mert két óra volt. A templom teteje is nagyon tetszett, szerintem vörösrézből készült.

A várfal vagy másfél méter vastag volt annak idején, mostanára nem sok maradt belőle.

Nagy volt a belső tér, jót lehetett sétálni, még egy tűzrakó helyet is találtunk, csak éppen nem óhajtottuk használni.

Lefelé ballagva (úgy kicsit könnyebb volt) felfedeztünk egy vendéglőt, de már zárva volt. Nem esett nehezemre elképzelni, hogy a mászástól kifáradt vándorok itt pótolják a folyadékhiányukat.

Találkoztunk egy kerékpárossal is, egy darabig tekert, de az út jó részén kötőféken vezette hűséges paripáját.

Utána jött a hazafelé út a számomra oly kedves kisvasúton.