Tegnap a Vasúttörténeti parkban jártam, erre legalább két okom volt. Először is maga a kiállítás érdekelt, másodszor pedig a szépnevű kolbászfesztivál. Megragadtam az alkalmat, hogy külön busz indult oda, mert különben elég körülményes a megközelítése.

Belépve elsőnek egy olyan sátrat pillantottam meg, amiben dél-amerikai indián holmikat árultak, az árusokat peruinak tippeltem. Volt még jó néhány eladó, az ilyenkor szokásos holmival.

Aztán mintha libagágogást hallottam volna. Azt hittem, képzelődök, de azért arrafelé indultam. Tényleg libák voltak, néhány kacsa, tyúk és kakas is. A szomszédos részen pedig két alpaka, három kecske, no és a kedvencem: egy szamár a csikajával. Elbűvölő jószág volt, és azt hite, hogy az a szikkadt, poros gaz, ami körülvette, mégiscsak ehető. Véleményét a kecskék is osztották. Az egyik alpakát sikerült megsimogatnom, hihetetlenül dús, finom gyapja volt. Viszont tele volt valami gyomnövény magjával.

Továbbmenve szembejött velem egy fekete ruhás férfi, talán gulyás volt, nem tudom eldönteni, de a kondás stílszerűbb lett volna. Viszont olyan szép, hosszú, kipödrött bajuszt viselt, ami a válla vonaláig ért! Ez nem túlzás, pontosan ilyen volt.

Az élelmiszer választék bőséges volt, nem csak sertéshúsból készültek voltak, de pl, libatepertő vagy szarvaskolbász is. Az egyik helyen nagy üstben ott sütötték a töpörtyűt. Nem csak ez ragadta meg a figyelmemet, hanem a nagy, kerek házikenyerek is. Háromkilósak voltak, de kérésre félbe, illetve negyedbe is vágták. Csodás volt az illatuk!

Volt még sajt, méz, lekvár, sör-bor-pálinka, sok féle-fajta. Az egyik helyen olyat hirdettek, hogy az alma álma koktél. Mint kiderült, ez két deci almaléből és négy cent almapálinkából állt. Aztán megtudtam, hogy ugyanezt tudják adni, csak barackban. Kipróbáltam, nagyon jó volt! Viszont megéheztem tőle, de ez sem jelentett gondot, volt ott minden, stílszerűen legalább négyféle sült kolbász, töltöttkáposzta, minden földi jó. A kenyérlángost választottam, ez bevált..

Két színpadon is folyamatos volt a műsor, az egyikből népzene hallatszott. Benéztem, és eleinte azt hittem, kivetítőt látok, de nem élőben szerepelt egy nép tánccsoport, méghozzá sikeresen! Aztán felváltotta őket egy másik, ezek sem voltak rosszabbak. A másik helyszínen slágereket játszottak, olyasmiket, mint a Sej, haj Rozi, majd később a Tölcsért csinálok a kezemből. Lehetett választani.

Továbbá arra járt egy cigányprímás is, ő is eljátszott mindent a repertoárjából.

Ezek után ideje rátérnem magára a vasúttörténeti részre is, de nehéz azt leírnom, amiben olyan hosszan gyönyörködtem. Szépséges gőzmozdonyok, személyvonat fülkék is, eszembe juttatták az egykori balatoni utakat Egy vasúti resti, pillanatnyilag kávézó. Találtam egy vasútmodell kiállítást, négy-öt terepasztal volt látható. A kedvencem egy enyhén vadnyugati stílusú volt, még egy ekhós szekér is ácsorgott az állomáson, a gazdái feltehetően vonattal mentek tovább.

Aztán felfedeztem, hogy a fordítókorongon óránként egyszer ingyenes a körbejárás, pont az utolsó menet előtt érkeztem, nem is hagytam ki ezt a lehetőséget! Egyedüli utas voltam, de ezt csöppet sem nehezményeztem.

Volt egy csöpp kis vonat is, aprócska mozdony, és fülkék helyett padokon lehetett ülni. Népszerű volt, mert elég sokan kipróbálták.

Lassacskán kezdett besötétedni, én pedig hazafelé indultam. Azt hiszem, maga a park bőven megérne még egy látogatást.