2019.09.18.

Következett utunk számomra legnehezebb próbája, a Caminito del Rey. Nekem pár éve az a haladási stílusom, hogy megyek 5 percet, ülök ½ percet. Sajnos ez felkeltette az úton felügyelők figyelmét. Hiába próbáltam jelezni, hogy minden OK a derekam fáj, és nem szívrohamom van, gyakorlatilag kézről-kézre adtak, és mindig kísért egy felügyelő aggódva, és vízzel kínálgatva. Kedves, de egyben kínos szitu.

Viszont a Caminito del Rey ismét egy kihagyhatatlan csoda. Végül még én is a végére értem. Normálállapotú embernek semmi problémát nem jelent, legnehezebb rész már a kilépőkapu utáni emelkedő. Viszont annak a végén járt egy doboz ingyenes hideg üdítő, vagy sör.

A látogatásunk menete: parkolás a kéteurós parkolóba, épp azelőtt érkeztünk, hogy megtelt volna, a legrövidebb (alagutas) útvonalon a bejáratig, itt mindenki kapott egy egyszer használatos hálót a fejére, és védősisakot. Ezután csoportokban belépés, de a haladás már egyéni tempóban, bár a csoportok különböző színű sisakokat kaptak, nem tűnt gondnak a későbbi keveredés. El Chorroból busszal vissza, szerencsére a parkolónál is megállt.

Következő állomásunk Setenil de las Bodegas volt Egy különleges fekvésű kis település, egyedi módon a sziklákba, illetve a sziklák alá épített házakkal. Nagyon látványos, de a lényege rövid 1 km.-es sétával bejárható. Innen telefonáltunk Rondába, hogy jövünk. Kicsi angolul beszélő társuk Mondta el, hogy „itt vagyunk Bodegasban, indulunk”. Gyorsan rászóltam, hogy a bodegas önmagában csak borozót, kocsmát jelent, egészítse ki a Setenillel, nehogy azt higgyék, hogy egy kocsmában ücsörgünk. :-)

Ezek után érkeztünk Rondába, ahol utunk legjobb szállását foglalhattuk el (,Apartamento Atenea en Ronda) az épületben saját garázzsal (10€/éj). A garázs kapujában vártak minket, és mivel a booking már levonta az árat, minden nagyon gyorsan ment.