"Nem egyértelmű, hogy mi vezet el oda? A kísértés. Ez vezet el oda, hogy bűnössé - tehát nem a bűnné - váljon az ember."

És mi a kísértés? Nem kell ezt úgy túldimenzionálni, mert nincs ebben semmi különös. Egyszerűen VÁGY a dolgok után. Semmi egyéb. Megkívánunk valamit, mert az nekünk jó, vagy tetszik, kielégíti szükségletünket, igényünket. Semmi másról nem szól, teljesen fölösleges mindenféle badarságot mellé/mögé/bele-magyarázni.

Az meg konszenzus kérdése, hogy mely igényeket tekinti a közösség bűnösnek, azaz nem tolerálja azok kielégítését, mert a közösségre nézve károsnak ítéli meg. Más szóval a tételes bűnök meghatározása/felsorolása a közösség kompetenciája. Semmi köze sem Istenhez, sem Sátánhoz, sem senki máshoz, csupán megegyezés/kialakult szokás kérdése, hogy mit tekint az adott közösség bűnnek. Persze a vallás ezeket szépen csokorba szedi és a tiltását isteni parancsként deklarálja, hogy a hívőket az isteni retorzió lelki nyomása által a felállított (kialakult) játékszabályok betartására ösztönözze.

"Az előzmények és a körülmények olyanok, amilyenek. A lényeg az, és ott fordul meg az egész, hogy ellen tudunk-e állni a kísértésnek..."

Nem a kísértésnek kell ellenállni, hiszen ez a mi saját vágyainkat jelenti, hanem mérlegelni kell azok "jogosságát" szükségszerűségét. Ti. itt dől el, hogy valami bűnként kezelendő, vagy sem.

Szokás mondani: Tégy belátásod szerint... Miért nem a kilátásod szerint? Érdemes ezen elgondolkodni... Meg azon is, melyik mit jelent...