Azzal persze. A Hesston valamikor úgy hirdette a takarmánybetakarító / kiosztó gépeit, hogy egy ember el tud kezelni egy farmot, ami azért túlzás. De nem lehet cél, hogy mindenki megalopoliszokban éljen egymás-hegyén-hátán, a vidéket meg felverje a gaz. Nem beszélve arról, hogy akinek fölakadt a manométere a nagyvárosi élettől, az elköltözik vidékre, és onnan jár dolgozni meg vásárolni. Máris lent vannak az emberek vidéken.

Az más dolog, hogy ebben a vicinális, ha tényleg az, nem sokat segít. Mindenki beül a kocsijába, hidegben beizzítja a távkapcsolós benzinkályhát, addigra meleg is van, és megy munkába. Aki kékgalléros, az abban a ruhájában, úgy, hogy percre munkakezdésre beérjen. Vissza úgyszintén, se öltöző, se fürdés, majd otthon. Nem kell egymást tiporni, nincs lábgomba a zuhanyzóból, nem kell rohanni még a céges buszra se.

A cégek erre rá is játszanak, egyre kisebb és szűkebb öltözőszekrényeket adnak, van, ahova csak póló-rövidnadrág -félcipő fér be, egymásra préselve. Ebből következően egyre nagyobb céges parkolók kellenek, a városban meg utcaiak, mert senki nem fog a garázsáig elgyalogolni/biciklizni, mint eddig. 

Felénk már lassan kezd elvárás lenni, hogy mindenki a tömbjük előtt parkolhasson, úgy, hogy rálátása legyen a kocsijára. Néhány park meg fasor már ráment, a többi most készül. A garázsban meg műhelyt tartanak fenn, vagy lomokat tárolnak benne.