Ma még mindig szentség törés kijelenteni, hogy az egy isten hit nem a zsidókkal és nem a kereszténységgel kezdődött.

Paulus Osorius véleménye egybe cseng Lüken Henrik és Ipolyi Arnoldéval.

A több isten hit az Istenben való megfogyatkozás eredménye, nem pedig az emberi lélek eredendő és ősi állapotának következménye.

Osorius; Világtörténelem Hét Könyvben a Pogányok Ellen

"Mert bármely ember képes egy időre megvetni Istent, de egészében nem ismerni nem képes.

Ezért egyesek, míg sok dologban hitték Istent válogatás nélküli istenfélelmükben sok isten alkottak.

De ezen már leginkább túljutottunk, egyrészt mivel az igazság tekintélye munkált rajta, másrészt maga az értelem is szétzúzta. Hiszen az ő filozófusaik is, hogy a mi szentjeinkről ne is szóljak, míg az elme megfeszített törekvésével kutattak és vizsgáltak mindent, egyetlen istent találtak mindenek létrehozójának, és ezért most már a pogányok is, akikre már a kinyilatkoztatott igazság inkább a makacsságukat, mint tudatlanságukat bizonyítja rá, mikor a mieink vitatkoznak velük, bevallják, hogy nem több istent követnek, hanem egy nagy isten alatt több intézőjét tisztelik. Tehát hátra van még az igaz Isten megértéséről való zavarodott egyet nem értés a megértés sokféle sejtése miatt, mivel az egyetlen Isten létéről mindenkinek csaknem egy a véleménye. Idáig eljuthatott az emberi kutatás, ha fáradtságosan is."