A kliensbüntetés, amit a feministák úgy propagálnak, csúfosan megbukott már a svédeknél is.

 

http://szexmunka.hu/miert-nem-jo-kriminalizalni-a-szexmunkat/

 

"A legfontosabb dolog, amit a szexmunkásokkal folytatott interjúkból megtanultam, az, hogy egy rendkívül összetett és bonyolult jelenségről van szó, ahol a sematizáló, sommás ítéleteknek nincs helyük.

 

Fontos elismerni, hogy sok embert kényszerítenek prostitúcióra világszerte, és nincs véleménykülönbség abban, hogy a kényszerítést minden esetben büntetni és üldözni kell. Azok az emberek azonban, akik kizárólag az erőszakos leánykereskedők markából megszabadult nők történetei alapján alkotnak képet erről a jelenségről, torzképet kapnak.

 

Nem azért, mintha ezek a történetek ne lennének hitelesek, hanem azért, mert a kényszerprostitúció nem tekinthető szexmunkának. Csak Magyarországon több ezer olyan szexmunkás él (nő és férfi), akit nem kényszerítenek, akire nem illik rá az elrabolt és kényszerített lány története. Sőt, a velük készített interjúk alapján nyugodtan elmondhatom, hogy határozottan elutasítják, hogy őket bárki passzív, megmentésre szoruló áldozatként határozza meg.

 

A szexmunkások tapasztalatai azt mutatják, hogy minél több kriminalizáló és bürokratikus jogszabállyal lehetetlenítjük el a szexmunkát, a szexmunkások annál kiszolgáltatottabbá és sérülékenyebbé válnak. Még akkor is, ha közvetlenül nem a szexmunkást, hanem annak kliensét, főbérlőjét stb. büntetik. A szexmunkás ugyanis ezekben az esetekben is kizárólag akkor folytathatja a tevékenységét, ha elrejtőzik a hatóságok elől. Ez pedig a korábbinál is nagyobb kockázatvállalásra kényszeríti. Azokban az országokban például, ahol a szexmunka bármelyik formáját büntetik, a rendőrség gyakran a kondomokat használja bűnjelként, ezzel a védekezés nélküli szexre késztetve a szexmunkásokat. Svédországban, ahol a klienseket büntetik, a szexmunkások jóval rejtőzködőbbé váltak, kevesebb lehetőségük van a klienssel való tárgyalásra, a nem megfelelő kliensek kiszűrésére, arra, hogy megkérjenek valakit, hogy várja meg őket, amíg a klienssel vannak, vagy arra, hogy szükség esetén segítséget kérjenek a hatóságoktól, vagy a segítő szervezetektől. Ezzel ugyanis a teljes klientúrájuk elvesztését kockáztatják. Egy nemrégi felmérés szerint a svéd szexmunkásoknak csupán egynegyede jelentené a hatóságoknak, ha bűncselekmény áldozatává válna!

 

Ellenben, azokban az országokban, ahol a szexmunkásokat és a klienseiket nem bünteti a törvény, ahol a szexmunkások lakást bérelhetnek, ahol büntetlenül dolgozhatnak az utcán, vagy ebből a célből bérelt ingatlanokban, jóval könnyebb fellépni az erőszak, a fertőzések és a kirekesztettség ellen. Amennyiben a szexmunkásnak nem kell rejtőzködnie, könnyebben megközelíthetővé válik a hatóságok és a segítő szervezetek számára is. Új-Zélandon például a teljes dekriminalizáció 2003-as bevezetése óta a szexiparban dolgozók túlnyomó többsége jóval nagyobb biztonságban érzi magát."