Erre mondta egyszer egy szakértő, hogy meg kell vizsgálni, mit érdemes vasúton szállítani. A poharas joghurtot a boltokban szétteríteni, az teherautós feladat; nagy mennyiségű építőanyag szállítása meg például vasúti. Erre nálunk komplett vasúti raktárakat használnak TÜZÉP-telepnek, de a sínek felőli oldal le van falazva, a hídmérleget meg eszi a rozsda. Teljes ipari parkoknak ott a kapujától húsz méterre a vasút, és nem kell, holott a multik anyaországában, meg ahova szállítanak, nagyban működik a teherpályaudvaruk.

(Tényleg úgy néz ki, elmegyünk a falig; közhely lassan, de régen minden falunak megvolt a maga szegénye meg a bolondja, róluk a falu gondoskodott. A harmadik világ több miliós / tízmilliós városai mellett ott van néhány irdatlan bidonville, bádogváros, ezernyi koldussal, filléres szociális ellátással, vagy anélkül. Ott olyan technikai megoldások működnek, mint a flying toilet, ami egy nylonzacskó, és használat után kidobják az ablakon.

Nézhetjük a dolgot úgy is, hogy ez a világ (t)rendje, így mennek a dolgok, majd meglátjuk, mi lesz belőlük, meg nézhetjük úgy is, hogy megállítjuk, beavatkozunk, és új irányt próbálunk kitalálni, amíg a természet az embert mindenestől az evolúció egyik zsákutcájának nem nyilvánítja, és nem keres egy másikat.)