Részben egyetértünk..

  abban a részében legalábbis igen hogy a célja a megegyezés, de azért minyimum a másodlagos kiváltó oka szerintem akkoris a saját fontosságunk érzésének a megerősödése.

   (nembaj hogy szerinted meg nem.. én meg ezzel teszek valamit a kettőnk békéjének a megőrzéséért)  Hm?  Hm?  Hm?

 

 

Jó velem vigyázni, igen..   minden elfogult szemlélő szerint sok baj van velem.

 

Nem, a szerelem az nem a valóságról szól hanem az én saját addígi ábrándjaim beteljesüléséről.  Amikor az első pillanatban látom (látni vélem) hogy mi is lehetséges..

  ..és az első pillanatokban dehogyis esik szó arról hogy én mi mindent akarok és mennyire.  Akkor csillagokról, mély óceánról, szörnyekről és mozdonyvezetésről esik szó..  szinte csak.

  Amúgy nem vegetával sózok, csak unalmas lett volna a vastagon kent vajaskenyérről vagy a kicsire kockázott lecsó-alapanyagokról beszélnem újra.

 

Te leány.. szerinted csak az a párkapcsolat a jó, ahol ideálisan egymáshoz illeszkedő szereplők találkoznak?  Csak mert az összecsiszolódás, egymáshoz igazodás, megszeretés (apró lecsókockákat), szintén nagyrabecsülést eredményez.

És azért baj ha az én hüje aprólecsóm miatt dönt úgy egy gyönyörűséges buboréksegg tulajdonosa hogy mégsem illeszkedünk mi hibátlanul egymáshoz, mert én végülis meg tudom enni nagykockákból is...  és mert akkor már hiába sajnálom egy életen keresztül.