Ez nekem olyan megközelítésnek tűnik (ez most analógia lesz:-), mintha a KRESZ arról szólna hogyan kell a karambolozott autókat feldarabolni, a halottakat elszállítani a sérülteket kórházba vinni aztán kit milyen büntetéssel sujtani ... holott ott lehet hatékonyabban kezelni ha figyelmesebben közlekedünk.  Ez így nem megelőzés, hanem a károk felszámolása, kármentés.

A családi erőszak "megelőzése" a családban kezdődhet, mégpedig annak érzelmi belátásával, hogy az erőszakos megoldások több kapcsolati kárt okoznak mint amit megoldanak.  Ennek legfőbb útja valamiféle pszichoedukáció lehet, ami egyáltalán nem ott kezdődik hogy mi történjen pofozkodás esetén, hanem valahol egészen az elején, hogy miként lehet problémákat megoldani hatékonyan, köztük kapcsolati problémákat.

Szerintem ez társadalmi méretekben és különösen állami irányítással majdnemhogy megoldhatatlan feladat, megmarad egyéni kiváltságnak, egyéni törekvés eredményének, ami aztán a családban továbbadódik viselkedési mintaként. Társadalmi méretekben így sem fog menni, az emberek továbbra is ütik-verik egymást mert nincs más eszközük és nincs arról mégcsak ismeretük sem. Különben is ezt tapasztalták a családjukban is, apjuk és az anyjuk is így videlkedett. A világ is így működik, a politika is. A családban nem az oka, de jelentős segítője az egeket ostromló alkoholizmus.

A pszichoedukáció nem megy úgy, hogy iskolában elmondják hogyan történik mindez és hogyan lehet másképpen viselkedni, hanem elsősorban érzelmi és belátásos alapú, ami azon alapszik hogy egyáltalán személyes motiváció van rá. De nincs. Emiatt azt gondolom, hogy az emberiség jelentős része továbbra is erőszakot fog alkalmazni családtagjaival szemben és az állam valóban csak a kármentésben vehet részt valamilyen korlátozott mértékben.