Elég szomorú, hogy szegény hülye németeknek már nincs saját népművészetük, nincs saját nyelvük, se kultúrájuk, a finnugor rokonaikat szégyenlik, ezért a mi múltunkat és nyelvünket lopnák el, a mi kultúránkat sajátítanák ki, a saját finnugor őseiket meg ránk sózzák. Ám tegyék, amióta a finnugorok ránk lettek testálva, legalább lelkierőt kaptak, hogy megmaradjanak, máskülönben a germán-szláv keverék oroszok kiirtották volna őket.

Lopják csak a multúnkat és nyelvünket, hátha ragad rájuk egy kis kultúra és emberség, amit már jó rég elvesztettek.

Sajátítsák csak ki népművészetünket, akkor talán valami megpendül a renyhe lelkükben.

De persze semmire se mennek vele, ha nem képesek újraalkotni. Márpedig nem képesek. Lophatják a nyelvünket ahogy akarják, komplexitását, kifejező erejét még csak fel se fogják. Népműveszetünk mélységeit felfedezni képtelenek, képjeleinket, motívumainkat értelmezni nem tudják. Nincs összeköttetésük azokkal az ősi erkölcsökkel, ősi tudásokkal, ősi népekkel, amelyek a népművészetünkben megjelennek. Nyelvük, még a lopott magyar elemekkel is képtelen kifejezni ezeket.

Akik itt a németszármazéknak próbálják beállítani nyelvünket és származásunkat, ugyanolyan szerény jellemű, lelkületű és tudatlan, buta indo-európaiak, mint akiket imádnak. Semmit nem értenek a magyar nyelvből, a képjeleinkből, a népművesztünk pősi, kozmikus igazságaiból és bölcsességéből. Ezért keresik magot ott, ahol csak héj van.