Azt kell mondjam, jó ez a könyv.
Egyáltalán nem vagyok dühös. Csak egy kicsit szomorú.
Szelki azt hiszi, hogy örömömben dolgozok a rám erőltetett kőkorszaki favágó módszerekkel.
Én is tudtam volna a program vázat generálni, xls-ből. Sőt, vizualizálni is tudtam volna az interaktív felületeket.
A saját elképzelésem szerint ezt meg is tettem. Úgy szétb&szták nekem, mint annak a rendje.
Az egyik főnököm már 50 éve van a szakmában. Úgy is néz ki.
Önállóan nem tudja használni a makrókat, csak ha valami példaprogramból kimásolja.
Utálja a fordítói direktívákat. Nem érti az if() és az #if közötti különbséget.
A modultesztet nem kikommentezi, hanem kitörli és legközelebb újra beírja. Habár lehetne #if, vagy akár if() is.
Nem tudja, hogy a fordítás előtt és után lehet futtatni valami scriptet és az mire való.
A hatékony módszerekre azt mondja, hogy a trükközés.
Mi a franc trükközés abban, hogy már elmúltam 2 éves és nem négykézláb mászkálok!?
Nem tudja, hogy a ciklushatárokat változóval is meg lehet adni.
Van három rutinja (abból az egyiket én vektorosítottam h hatékonyabb legyen), ezeket bemásolja mindenhova (mert még könyvtári függvényt sem tud belőle csinálni), aztán az összes többi kódot megírja kézzel. Minden egyes alkalommal új kommunikációs protokollt talál ki. Ceruzával rajzol folyamatábrát kockás papírra. És még hosszasan sorolhatnám.
Eredmény: el kellett adnia a kocsiját. Nem tudja fizetni a számláit, el kell adnia a házát is.
A másik főnököm 40 évvel ezelőtt kiszámolta a Fibonacci számokat. Ez volt a hagyházija. Ennyi.
Fogalma sincs róla, hogy mi az UML, OOP, eseményvezérelt program, időosztás.
Adatnak azt tekinti, amit a felhasználó begépel.
Neki még saját fürdőkádja sincs. (Se kocsija, se lakása.)
Visio-val rajzolt néhány vézna folyamatábrát, aztán elakadt a folyamat.
Utána bla-bla szövegben írt fél oldal halandzsát, aztán az is kifulladt néhány beviteli képernyő után.
Nem tudja összefoglalni az elképzeléseit. Akkor tudja csak átgondolni, ha egy működő rendszert ki tud próbálni, és azt elkezdi kritizálni. Összedobtam neki egy interaktív demót két nap alatt, hogy megmozgassam a fantáziáját. Alig nézte meg.
Belefáradtam.
Ja, egyik korábbi munkahelyemen én vezettem be az XML használatát. Nagyon meg vannak vele elégedve. Azóta már programozó nélkül is tudják konfigurálni a rendszerüket.