Marbella

 

Elég ellentmondásos véleményeket olvastam eddig Marbelláról, volt, aki azt írta, „nem érdemes odamenni, nincs ott semmi, csak tömeg”, más „túl városias”-nak találta. Ami azt illeti, valóban elég sok csúnyácska betonkolosszust építettek ide, de vannak nagyon szép részei is a városnak, a parkosítás mindenhol csodás, az óváros kifejezetten elragadó, a Paseo Marítimo sétány és a városközponttól távolabb eső strandok, főleg a Playa Casablanca, pedig egészen egyedülállóak.

Ugyanakkor a partra épített magas épületeknek megvan az az előnyük, hogy a magasabb emeletekről gyönyörű kilátásban részesülhetnek az ott lakók.

 

Az általam választott Skol lakótömb „A” épületszárnya különösen előnyös elhelyezkedéssel büszkélkedhet, mert szinte benyúlik a tengerbe, s a 7. emeleti duplex saroklakásunkból (valójában 8-9. emelet magasságának felel meg) olyan korlátlan körpanorámás kilátás nyílt, mintha a tenger felett repültünk volna a sirályokkal. Hab a tortán, hogy néhány tiszta éjszakán holdcsillogást is láttunk, mivel telihold előtt néhány nappal érkeztünk.

 

Kilátás kelet, dél és észak felé:

 

 

 

A legeslegszebb kilátás nyugati irányban volt, főleg a délutáni ezüst csillámlással és a naplemente varázslatos színorgiáival:

 

 

 

Kilátás a Skol medencéire, kilátás a kertből a tenger felé és homokvár a Skol mellett:

 

 

 

A Skol elhelyezkedése más szempontból is tökéletes, ugyanis a város két ékessége, az óváros és a Casablanca playa között fekszik félúton, mindegyiktől kb. 750 méterre. Közvetlenül mellette található a turista információs iroda, mögötte taxiállomás, és pár perces sétával elérhető egy kis szupermarket valamint két buszmegálló is.

 

A Casco históricot vagyis az óvárost óhatatlanul is a benalmadenai Puebloval hasonlítgattam össze. Marbellán jóval több volt a műemlék és a virág, de az emberekből is több nyüzsgött (főleg estefelé), vagyis ez a hely tűnt szebbnek, a Pueblo viszont kellemesebbnek.

Központi tere, a Plaza de los Naranjos:

 

 

 

A Plaza de la Iglesia, ahol az óváros legmutatósabb temploma, az Iglesia de Nuestra Señora de la Encarnación emelkedik:

 

 

 

Calle Carmen, a jellegzetes kék virágcserepekkel:

 

 

 

A Plaza Santo Cristo az Ermita del Santo Cristoval és az óváros virágos utcácskái:

 

 

 

A városközpont egyéb nevezetességei: a Dalí szobrokkal díszített Avenida del Mar, a kikötő egyik épülete, az Alameda park valamint a Constitución park szökőkútjai.

A Dalí szobrokat észak felé állították be, így szemből nem nagyon fotózhatóak. Én nagyon bíron Dalít, de szerintem a festményein sokkal jobban mutatnak ezek a szürrealisztikus figurák (végül is festő volt, nem szobrász).

 

 

 

Most pedig jöjjön néhány kép a fantasztikusan parkosított Paseo Marítimo sétányról, mely épp a Skol épületeinél kezdődik, s elvezet egészen a Puerto Banús luxuskikötőig. (A google térkép szerint 6 km ez a távolság.) A sétány mellett majdnem végig szélesebb-keskenyebb homokos strandok húzódnak, helyenként napágyakkal, napernyőkkel, máshol anélkül. A sétányon és a playan éttermek, bárok, italárusító bódék, nyilvános WC-k, padok, sportolásra alkalmas eszközök vannak elhelyezve. Ezek a strandok azért különlegesen szépek, mert a legtöbb helyről csak a gyönyörű parti növényzetet lehet látni a háttérben, épületek nélkül. Mi a legnéptelenebb részeket kerestük, ahol nincsenek napágyak, s ember is alig akad (sok ilyen hely volt).

Úgy gondolom, ez a sétány és ezek a strandok jelentik Marbella legnagyobb erősségét, mert nem tudom, hol lehet még ehhez foghatót találni a spanyol tengerpartokon.

 

 

 

Ha a sétány kb. felénél, ahol benyúlik a tengerbe egy móló, felmegyünk pár száz métert a forgalmas kocsiútig, a túloldalon egy kis mecsetet találunk. Mezquita del Rey Abdul Aziz Al-Saud a neve, s 1981-ben épült. Elég egyszerű, de a zöld környezetben jól mutat.

 

 

 

A híres-nevezetes Puerto Banús kikötőbe sajnos nem tudtam eljutni betegség miatt. A testvérem viszont elment nélkülem a fly blue nevű, menetrend szerint közlekedő kishajóval (elvileg óránként indul a kikötőből és fél óra alatt teszi meg az utat). Másfél órája volt a Banúsra, de azt mondta, egyáltalán nem volt elég ennyi idő. Fotózott luxus autókat meg luxus jachtokat is, őt inkább érdeklik az ilyesmik, mint engem.

 

 

 

 

Torremolinos

 

Írtam már, hogyan jártunk az utolsó délutánon, mikor a Casa de los Navajas-ba akartunk bemenni Torremolinoson. Alig sikerült pár képet csinálnom a kerítésen kívülről, de azért így is jól látszik, mennyire szép az épület, viszont a hátterében rusnya betonházak éktelenkednek. Az első fotót retusáltam is, ha már a valóságban nem lehet eltüntetni azt az otromba házat, legalább a saját fotómon ne kelljen néznem. :-)

 

 

 

Torremolinos óvárosában található még néhány műemlék, pl. a San Miguel templom, a Pimentel torony, itt is vannak hangulatosabb sétálóutcák, de Marbella csodás óvárosa vagy a benalmadenai Pueblo után rendkívül gyengének találtam ezt a városközpontot.

 

 

 

Ha a Costa del Sol általam ismert nyaralóhelyeit kellene rangsorolnom, akkor:

 

Nerja

Marbella

Benalmadena (nem a tengerpart, inkább a sok látnivaló miatt ajánlanám)

 

Torremolinos