Ezért írtam eredetileg, hogy "Kérdés, mennyire csúnya az eredeti".

Egy "szépen öregedett" címszóval árult

erősen penészfoltos számlap nyilván más eset.

"Nem egy gyári minőségben felújított számlapról meg sem tudom mondani ránézésre, hogy ez most felújított, legfeljebb bizonyos esetekben gyanakszom, egyszerűen azért, mert mondjuk tudom, hogy az adott modellből eleve kevés az ilyen állapotú eredeti (nem ritkán azért, mert az anno felhasznált festékek-lakkok esetleg nem voltak kellően időtállók)."

Ez látod a másik probléma. Amíg az interneten a 9 órásra átfestett
- akár eredeti -  beépítős számlapoknál megy a köpködés és a hamisítás vádja,
addig senkit nem zavar, hogy esetleg az olaszosan felújított számlap
gazdája ezt az apróságot kifelejti az eladás során.

Nem lennék a nem purista vevő helyében, mikor kipengeti a kis 150 euróját
az Omega, IWC, Patek stb. extract of the archives-ra vagy certifikátra,
és jön a hideg zuhany, hogy a számlap nem eredeti, az óra pedig nem autentikus.

Vagy amikor büszkén mutogatja valaki az új szerzeményt,
és amikor mellékerül egy korabeli eredeti, akkor látszik, hogy
a gyárilag finom szövegből-logóból rorschach teszt lett kis túlzással.

Mert míg a beépítéseknél ordít az átverés, egy 50-es évekbeli karóránál
- akár a típus ismerete hiányában - könnyen be lehet ülni a hintába.

Már pedig az egész világon - de itthon különösen
- feledékenyek az eladók, ha ilyesmiről van szó. :))


- "És mi legyen azokkal az órákkal - amelyek ilyenek?"

Oké, de mi legyen azokkal, akiknek megóvott és gyönyörű gyári portékájuk van,
de rájuk rohad, mert a piac telis-tele felújított számlaposokkal, amik a lepukkant 
állapotból visszatérve egyenlő esélyekkel versenyeznek?

Igen kellemetlen lehet, amikor ottmarad a 3 karcos számlapú eredetid, mert
került mellé egy még éppen száradó számlapú, amire NOS-t kiáltva ugrálnak rá. :)