"De tény, hogy a jó állapotban megmaradt, eredeti számlapos-tokos órák nagyobb értékkel bírnak, mint a felújított számlaposak, vagy épp a Pesti tokosak."

Ez tény, hogy így van, de azért a kép ennél sokkal árnyaltabb. Nyilván a teljesen eredeti, abszolút "buheramentes", ellenőrizhető előéletű ("pedigrés", papíros-dobozos) és teljesen NOS állapotú antik óra elvileg a legértékesebb. Ahogy egy veterán autónál is így van.

Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez a legkönnyebben eladható, sőt... Előfordul, hogy egy ilyen órát "árában" alig tud valaki eladni, mert a piacon igen kevés a "purista" vásárló, aki ilyen állapotot várna el - és ezt meg is tudná/akarná fizetni. Annál több olyan van, aki nem egy széfben-vitrinben tartani, hanem hordani szeretné az órát, előre tudva, hogy ez idővel úgyis elhasználódással fog járni, ergo nem érintetlen új, hanem "szép-jó állapotú" órát keres, amit majd igyekszik nagyjából ezen a szinten meg is tartani.

Nyilván egy szépen felújított számlap elvileg visszalépés az újszerű gyári állapothoz képest. Ez sem vitás. De vajh visszalépés-e egy csúnya, sérült-foltos, nota bene teljesen tönkrement számlaphoz képest? És mi legyen azokkal az órákkal - amelyek ilyenek? És amelyek egyébként a megmaradt örökségek, piaci kínálat messze nagyobb hányadát is képezik?

Jó, hogy nem lesz olyan érték, mint egy NOS-originál, de használati értékben miben marad el attól? Akár esztétikai értékben is? Nem egy gyári minőségben felújított számlapról meg sem tudom mondani ránézésre, hogy ez most felújított, legfeljebb bizonyos esetekben gyanakszom, egyszerűen azért, mert mondjuk tudom, hogy az adott modellből eleve kevés az ilyen állapotú eredeti (nem ritkán azért, mert az anno felhasznált festékek-lakkok esetleg nem voltak kellően időtállók).

Persze, abban is igazad van, hogy néhány ritkaság esetében még a csúnya számlaphoz sem biztos, hogy jó döntés hozzányúlni - de azért lássuk be, a hétköznapi életben előforduló órák zöme (még akár a meglehetősen drágák is) nem holmi egyedi ritkaság, egy átlagos Omega xxxxMaster meg szinte minden esetben több százezres példányszámban készült tömegáru volt - ma is az, hiába nem filléres, szerintem nincs semmi blaszfémia abban, ha egy rossz számlapot kicserélnek/felújítanak rajta. SZVSZ.