Szia Nemisanyóca.

  Úgy látom hogy te is kettős mércével alkotsz véleményt..

Részben úgy hogy "ezésez" a férfiak dolga (már ősidőktől fogva, úgyhogy ne vitasd még te sem endrebá) - részben pedig úgy hogy a "párodnak ez eléggé kevés"  (mert hát ez viszont megváltozott)

Szerintem már nem mások mondják meg nekem hogy mi az ami már "eléggé" , hanem én is meghatározhatom.

Illetve csak a kívülállók mércéje nem lehet egyforma.. az összetartozni vágyók pont ezt egyeztetik, az összetartozók pedig egyetértenek (minimum az alapdolgokban).

Az a bekezdésed hogy én kinek akarok megfelelni..  hm..  Ez a megfelelnivágyás a legjobb példája a női hozzáállásnak.

  Nem azt mondom hogy a "yin" mellett tilos a "yang" összetevője a léleknek, de az arány.. az a fontos.

Tehát lehet bennem megfelelnivágyás ha egy általam kevésbé ismert témában MUSZÁJ hibátlanul teljesítenem, és ott van mellettem a nálamnál jobb.. a vizsgáztató.  Akkor bennem is dolgozik a megfelelni vágyás.  De egy párkapcsolatban magamnak akarok elsősorban megfelelni.. először nekem kell hogy tetsszen amit csinálok.