Muszáj rébuszokban is írni, mert annak, ami van, az élet minden területén - így a rébuszokban is - meg kell nyilvánulnia. 

Az, hogy ki mennyit ért, illetve fog föl azokból, többnyire úgysem a rébuszon múlik... hanem egyedül azon, hogy ki, milyen fokú élet-rejtély-megoldó képességgel, intelligenciával rendelkezik.  

Legyen elég annyi, hogy> aki elégséges szintet ért, vagy ér el e téren és tekintetben, az a rébuszokban már nem valamilyen homályos, nehezen érthető célzást fog látni, hanem: azokat egyfajta összefüggő és megoldandó életfeladványnak fogja tekinteni, olyasminek, amit neki, mint alanynak "kell" megoldania. Így a rébuszok egyrészt beteljesítik küldetésüket, másrészt, remélhetőleg könnyedén átláthatóak s megoldhatóak is lesznek, a számára.

Viszont, akinek intelligencia dolgában az elégséges (optimális) szintet még nem sikerült elérnie, megközelítenie, annak az efféle feladványok alapjaiban csapják ki a biztosítékot (----) ezért a rébuszban az ilyen optimum alatti személy, mindig valamilyen homályosságot, nehezen érthetőséget sejt ill. vél felfedezni... ami érthető, hiszen a rébusz nyitja és értelme pontosan az ő intelligenciáján múlott.