Ha Pál a Gal4:4- ben a történeti Jézusra utal, akkor biztosan van válasz a következő kérdésekre is:

 

1. Miért mondja a 2. Korinthus 5: 4-5: Isten halhatatlan életre formált bennünket és ennek garanciájaként elküldte a Szellemet. Miért nem azt mondja Pál, hogy Isten elküldte Jézust, hogy örök életet adjon nekünk?

 

2. Miért mondja a Róma 1: 2-ben, hogy Isten „előre bejelentette” (proepēggeilato) Pál evangéliumát a szentírásokban, és nem azt, hogy ezek a próféták előre megjósolták Jézus életét?

 

3. Miért Pál kapja az Istentől „a megbékélés szolgálatát” (2Kor. 5: 18-19), akit Isten tett alkalmassá, hogy „az új szövetség szolgája legyen” (2Kor 3: 5)? Miért teszi saját szolgálatának dicsőségét Mózes dicsőségével párhuzamossá (2Kor 3: 7-11), Jézus saját életét és szolgálatát sehol sem említve?

 

4. Miért mondja az egész Róma levélben, hogy Isten üdvösségének titka, a Krisztus/felkent rejtélye, amely a történelem hosszú korszakaiban ismeretlen volt, most a saját evangéliumában került először felfedésre, amelynek forrása a szentírásban rejlik ( a Róma 16: 25-27-ben), és nem a történeti Jézus életében, vagy személyében?

 

5. Hol illeszthető be egy történelmi Jézus a Titus 1: 2-3 kijelentésébe, miszerint örök élet az, hogy Isten, aki nem tud hazudni, már régóta megígérte, "és most nyíltan kijelentette maga idejében az ő beszédét a prédikálás által", amely Pálra bízatott? 

 

Ha ezek a részek (és még van több is) nem jelentik egy történelmi Jézus kizárását, akkor nem tudom mi más jelentené ezt. Ha van valami, ami a levelekből átjön, akkor az nem más, mint hogy a Fiúnak az írások általi kinyilatkoztatása és megváltó cselekedetei- mindez a szellemi entitásban - Pálhoz jutottak el kijelentésben. Soha nem a történeti Jézus tetteiről van szó. 

 

Ugye ugye?