Konok Péter 7 órája ·
A sufniba indultam reggel, hónom alatt a ventilátor, ideje kivinni, és behozni helyette a hősugárzót, ősziesre fordult az idő. A sufni a kert végben van, abból nyílik a pince. Ritkán látogatjuk a sufnit – és így a pincét is, pedig szép, löszfalba vájt régi pince, errefelé szinte minden háznál van ilyen – amióta az öreg eperfa egy jókora ága a tetejére esett, ezért beázik. Az elfekvő dolgok purgatóriuma lett a sufnink, kifakult, még-jó-lesz-valamire kacatoké. Félreeső hely, félig elfeledett zug, nyár elején beköltözött egy szökevény kakas, akit Károlynak neveztünk el, mert állandóan megrovón kárált nekünk és a macskáknak, de pár nap után tovább állt, remélem, jól van azért. Azóta, úgy véltük, a sufni lakatlan.
Félúton voltam már (nagy a kert), mikor az egyik bodzabokor mögül elém penderült a Kövérlászló. Sárgás, savas, orrbozontos emberke, izzadt homlokát vörös görcsbe rántotta a nagy, nekisuvadt tenniakarás.
- Nemmékoa-hamagavaonné! – dörrent rám.
- Parancsol? – kérdeztem, mert udvarias ember vagyok, és láttam a Kövérlászlón, hogy kevés dolgot szerethet a teremtett világból, de parancsolni, azt nagyon.
- Opppá! – mondta, és megigazította a szájából kilógó kapanyelet. – Így már érthetőbb?
- Igen – válaszoltam. Mindig ezt szoktam válaszolni, ha nem értek valamit.
- Én nem mennék oda, ha maga volnék – mondta a Kövérlászló.
- De ön nem vagyok én – mutattam rá a nyilvánvalóra. – És miért, ha szabad kérdeznem?
- Ezt utálom magukban! – dohogott a Kövérlászló. – A hülye kérdéseiket. Csegevára költözött a sufnijába.
- Csegevára?
- Az, Csegevára. Tudja, a gerillaharc taktikája… csináljatok sok-sok kis Vietnámot. Hát ez most azt csinál.
- Az én sufnimban? – értetlenkedtem.
- Abbiz’! – döccent a Kövérlászló, és a kezembe nyomott egy papirost. – Látja?
A papiroson valami rémes, rusnya szörnyeteg volt, ahogy önmagát rágcsálja.
- Rémes, rusnya szörnyeteg – mondtam. – Ez a Csegevára?
- Fenét! – bosszankodott a Kövérlászló. – Maga eléggé műveletlen. Ez „A polgárháború előérzete” Salvador Dalítól, egy kurva drága festmény. Na, ez folyik a sufnijában. Polgárháborút terveznek a Brüsszelből szalajtott kubai vietkongok.
- De mit keresnek a sufnimban?
- Mindenhol ott vannak. Minden zugban és szegletben. Ne menjen oda!
- Jó, akkor felviszem a padlásra ezt a szart – mutattam neki az okafogyott ventilátort. – Idén már nem fog kelleni.
- A padlásán éppen jegyzőkönyveznek a Cion bölcsei – csóválta a fejét a Kövérlászló. – Nem biztonságos most a padlás, vészhelyzetet hirdetek rá... Vegyen vészhelyzetet, most szezonja van! – rikoltott fel váratlanul.
A frász tört ki.
- Miért kiabál?!
- A hirdetés miatt.
- Értem. És a pincém? Talán mumus lakik benne? Egy pincerém?
- Ne idétlenkedjen! – mordult fel a Kövérlászló. – Méghogy mumus?! Hát kisgyerek maga, hogy minden marhaságot elhisz? A pincéjében Guy Fawkes lőporoshordókat halmozott fel. Martinovics Ignác fogja meggyújtani a gyutacsokat, miközben Kónbenditeket és migránsokat ültet a répaföldjébe.
- Akkor mit tanácsol? – kérdeztem ijedten. A helyzet egyre fenyegetőbbnek tűnt, pedig nincs is répaföldem.
- Menjen vissza a házba. Zárja be az ajtót, húzza be a függönyöket. Ne nagyon mozogjon. Meg fogjuk védeni. Már most is megvédjük. Eddig is megvédtük. Védtük, védjük, védni fogjuk.
Szóval, most itt ülök bent, a házban. Sötét van a szobában, és hideg is. De van egy ventilátorom. Az ablakhoz menni nem merek; ha netán, mindennek dacára mégis érdekelni kezd, a baljós külvilág, bekapcsolom a rádiót, és máris újra nem érdekel.
Végre biztonságban vagyok.
