Sziasztok idevalósiak, egy élő beszélgetésben olyan következtetésre jutottam amiről kíváncsi lennék a véleményetekre.

  A kapcsolati tulajdonviszonyokból indultunk ki élőszóban, hogy én már nem akarok valaki másé lenni.. én a sajátom vagyok.  HA valaki azt szeretné érezni hogy az enyém akar lenni, attól még nem rendelkezhet felettem.

Elfogadom hogy létezik olyan hogy viszonossági alap, meg azt is elfogadom hogy ha én a másé akarok lenni akkor megtehessem - de nem fogadom el hogy viszonossági alapon felettem kizárólagosan rendelkezhet az aki az enyém akar lenni.

  Illetve még az hangzott el hogy az emberek nyolcvan százaléka így él, és nem fogadja el hogy a maradék húsz százalék nem.

Most jön a kérdésem : "mit érdemel az a bűnös.. aki nem szeret eléggé.. aki nem fogadja el az övé lenni akaró személy kizárólagosságát? "

Egyszerűbben kérdezve : ha én mást is akarok szeretni (mint azt aki az enyém akarna teljesen lenni) - szóval ez megérthető-e a normális emberek elméjével?