Az Ő (és persze, ha lenne, úgy Ura) sumo - jában az az igazi csoda, hogy az ő "légsúlyuk"-kal ki tudtak
alakítani-építeni egy olyan stílust, olyan játékelemekkel, ami ellen a "mackó" típusú ellenfelek szabály-szerűen tehetetlenek. Ezt én a napi rejtvény - elemekkel kombinált medve-táncoltatás művészeteként
aposztrofálom és nekik - mindkettőjüknek (és természetesen az iskola - mestereiknek) - sikerült is ezt
művészi fokra fejleszteni (náluk - szükségből). Érdekes volt például a Haru és a Nagoya alkalmával is
megfigyelni, hogy volt/van nem is kevés, olyan Rikishi a Makuchi-ban, aki ugyan már nem pehelysúlyú
(tehát nagyjából 130 - 150 kg között van), ámde még elég mozgékony és persze fizikai erőben is felűl-múlja az Enho - típusú törpe ellenfelet és ellenük a kis ember sorozatban szenvedte el a vereségeket.
Ez egyszersmind azt is jelenti számomra, hogy Enho-nak (és persze, ha visszatérne - bár visszatérne -
Ura-nak (is) valamelyest növelnie kellene a meglévő test-tömeget (úgy 125 kg-ig, mindamellett, hogy
megtartják - a lehetőségek határáig - a mozgás-gyorsaságukat és az ezzel párosítható stílus - elemek
tárházát. Teljesen hozzá - nem értőként úgy látom - tartom, hogy ez egy borzasztó bonyolult és nehéz
feladat, de ha - ahogy írtad is az előzőekben - akárcsak mondjuk az Ozeki-rangig szeretnének előlépni
(amit szívből kívánok mindkettőjüknek, mert a sportágnak borzasztó nagy szüksége lenn erre) úgy ezt
egyikük sem kerülheti meg. Adná az ég, hogy sikerüljön nekik mindegyikünk sportszeretete érdekében.
Az érem másik oldala, amiről valamely előző hsz.-omban, Ishiura esetében írtam, aki sokáig arról volt
elhíresült, hogy a félreugrálást (henka) művelte mesterfokon (és amit, persze kénytelen - kelletlen be
kellett látnom, hogy jogos kényszerből teszi, 95 kilósként a 150 - 200 kilós Góliát ellenfelek elé állván,
mert egyébként egy normál "tachiai" során esélye nem lett volna annak a brutális rohamnak ellenállni.
Most már, hogy kb. 115-120 kilóra felszaporodot de még mindig szemmel láthatóan mozgékony és az
izomtömeg most is dominál rajta, bevállalja a nyílt sisakos ütközést kisebb kockázattal, mint mondjuk
a korábbi 100-105 kg testtömegével. Az Ő esetében nagyon remélem, hogy ez a fajta, pozitív változás
a jövőben egyre gyakoribb lesz és végül állandósul nála, habár azt remélni sem merem, hogy a stiláris
eszköztára valaha is olyan gazdag lesz, mint mondjuk Enho - é. De hát a remény hal meg utoljára.