Van ennek a mondatnak egy, a kereszténység szempontjából talán kevésbé releváns, ugyanakkor nem elhanyagolható -egyszersmint -árnyaltabb és mélyebb értelme/jelentése és üzenete is. T.i az, hogy, akit üldöznek, az - a nem keresztényi értékrenddel és közhiedelemmel ellentétben - nem feltétlenül érzi ettől jól magát (...) Láthatjuk, hogy Pál - érthető okból és jogosan - szenvedett emiatt. Azért sem lehet levelét egyértelműen méltatlankodásnak tekinteni, mert egyáltalán nem törvényszerű, hogy bárminemű üldöztetést az ember örömmel és szó nélkül viseljen (...) Ahogy természetesen az sem, hogy az üldözöttek valamilyen előnyt v. erényt kovácsoljanak az üldöztetésükből, önmaguk javára, a túlvilág reményében. A kereszténység nem erről szól, bár sajnos -történetileg - ez is a részévé vált. Ami bizonyos, hogy Pál ezekre a lehetséges félreértésekre - többek között ezekkel a levelekkel - szerette volna felhívni a figyelmet, azokat jóelőre tisztázni, és - amennyiben lehetséges - az üldöztetést elkerülni.