"Ezután írja le a vitatott sorokat. Hogy jön ebből ki az, hogy Pál a törvényt hirdette?"

Jelenleg csak a körülmetélésről, mint isteni szövetség jeléről volt szó, amit Jézus tagadott, Pál (és Barnabás) pedig fontosnak tartott.

Rm 3:1-2. „Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?

Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.”

Gal 2:15. „Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,”

(Ne feledd, Pál a zsidóknak hirdetett, nem a pogányoknak! - Ezekből a versekből is kiderül.)

 

Amúgy a kettőt Pál össze is köti, valljuk be teljesen logikusan:

Gal 5:3. "Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani."

E gondolat mentés sorjázva:

Pál nem is tehetett mást, mint a körülmetélés hirdetése, hiszen a törvény megtartása mellett tört lándzsát:

Rm2:13 „Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.”

Rm3:31 „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”

Rm7:12 „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.”

 

1Kor9:9 „Mert a Mózes törvényében meg van írva:”

1Kor14:21,34 „A törvényben meg van írva:”,   „a mint a törvény is mondja.”

 

Tehát amikor a körülmetélést hirdette a törvényt is társítani kellett hozzá.

Ezért is háborodott föl Péter, mikor Pál a körülmetélést forszírozta a pogányoknál is:

Csel 15:10. "Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?" - Méltatlankodott  Péter Pál vádaskodására célozva, igazolva, hogy az apostolok nem voltak körülmetélve, s a törvény sem volt rájuk nézve kötelező. (nem is igazán tartották. Jézus sem)