Nem vagyok L.L.Junior rajongó (sőt), de az mindig valamiféle hidegleléssel vegyes borzongással tölt el, ha valakinek meghal a gyereke. Igen, off a hozzászólásom.

Valami filmben láttam, talán írtam már ide is, hogy nincs arra szavunk (magyarul legalábbis), hogy az az ember, akinek meghal a gyereke, az úgy micsoda? kicsoda?

Mert, ha meghal a házastársam, özvegy leszek, ha nem élnek a szüleim, akkor árva leszek. De, ha meghal a gyerekem? Az mi? Akkor mi vagyok én? Nem tudjuk ezt szavakkal kifejezni. Fú, basszus, ezt senki nem érdemli :(

Jó, kicsit szentimentális ez a duma :( De annyira hiányzik a fiam, na :( Bocs...

5 éve volt, hogy helyette mentem beiratkozni az ELTE szociológia szakra, mert épp az első műtétje utáni zárójelentésre várt. Aztán... az első félévet sikeresen abszolválta, miközben sugárra járt a kékgolyóba heti 5x. S mindeközben dolgozott, koncertezett (dobosként). Azt hittük, minden rendben, fiatal, mi ez neki. 

Jaj, nincs kedvem a többit elmesélni :( Olyan borzasztó volt. Páran úgyis tudják :(