Kitadimanta! Az áldozathozatal, tehát amiről mi beszélünk, nem azonos a Mózes korabeli áldozatbemutatással, amiről te beszélsz, minekutána a kettőt egymással - nyilvánvaló tévedésből - egy kalap alá veszed (...) És még az sem, ha valaki önmagát, mint tévedés áldozatát kívánja bemutatni, az sem azonos a Mózes-kori áldozatbemutatás közösség- formáló és megtartó éthoszával. Miért? Mert ez utóbbi minden hibája ellenére is objektív és az abszolút felé transzcendál - az előbbi pedig merőben szubjektív, egyéni elképzelések, vélemények "gyümölcse", mely gyümölcs, épp annak a földi Paradicsomnak illúzióját, látszatát hivatott kelteni, amiről mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy odavan, elveszett. Egyet lehet tenni: erőt veszel magadon és - a tévedéseket belátva - megpróbálod kiküszöbölni a csorbát (...) természetesen amennyiben képes vagy rá.