Sztem a kérdés nem vagy/vagy, vagy fekete/fehér. 

Egyik sem. Sem a CSBE, sem pedig az erőviszonyok megváltozása.

CSBE létezik, nem keveseket érint, és nem az a megoldása, h néhány visszaélő miatt nemlétezőnek nyilvánítsuk a témakört. Nagy a látencia. Érdekesnek találom amúgy az itt megszólaló ffiak véleményét abból a szempontból, h a kérdést nem lovagiasságból utasítják vissza (azaz nem az a felhang, h gyengébbet ffiember nem üt meg), hanem a téma megkérdőjelezése, bagatellizálása hangsúlyos...

Az erőviszonyok megváltozása pedig, egyelőre összehasonlíthatatlan. Egy csalódott egyedülálló sikernő nem valószínű, h össze tudja hasonlítani az életét azzal, h mi lett volna, ha jön a királyfi. Csak a saját családélményeivel tudja összehasonlítani az életét, amit megélt gyerekkorában, h az ő anyja, nagyszülei, rokonai hogyan éltek házasságban, illetve marad az álmodozás egy ideális partnerről, aki nincs ugye, és egy elképzelt lovaggal, ill annak nem létező leszármazóival való képzelgés az összehasonlítási alap. A csalódás tárgya is új. 

Az mindenesetre ígéretes, h ma már a nő dönthet a saját élete felől. És szerintem az igazi ffiaknak is előnyösebb, ha egy olyan hölggyel élhetnek együtt, aki külső kényszer nélkül dönt mellettük, vagy megélheti a saját alkotó tevékenységét. 

Mindezek mellett én is a párkapcsolat mellett teszem le a voksom, de nem mindenáron. És sztem a nők többsége is hasonlóan gondolja. Ha jön a királyfi, az jó. De ha nem jön, akkor sem dől össze a világ. És szerencse, hha egy rossz (férj)választás miatt romba dőlne az élete, akkor ki tud belőle lépni.