felmerült a káki vízigénye.

hasonlíthatjuk a fügéhez. a füge megél a köves, sekély termőtalajon , száraz környezetben is.

de szereti a vizet.

a káki is, bár az azért igényesebb a talajra.

a füge gyökere gyorsan hatol lefelé.

a káki nem annyira. sok kákit ástam már ki, sajnos.

több éves fák gyökere nem volt olyan mélyen, igaz a végét nem találtuk meg, de nagy része fél méteren volt. és nem igazán karógyökér. legalábbis nem klasszikus, 1 főgyökér.

hanem olyan "bojtos", azaz több erős "karócska", ernyőszerűen elosztódva, esetenként sok hajszálgyökérrel. (de legtöbbször nem, ezért is száradtak el.)

ami döbbenetes, hogy 2-3 áv után is mintha élne a gyökér. hajlékony, mintha élne.

volt olyan kákim (Vaniglia) ami 1 évig nem mutatott életjelet, már akartunk a helyére ültetni.

kihajtott! és nemes lett.