Astrojan a Te kedvedért bővebben.

A téridőről és az univerzumról pár gondolat.

A kvantumot, mint adagot, én a tér és az idő végességéhez kapcsolom, amennyiben egy potencia pont olyan, mint egy kvázi „szingularitás”, amely nem végtelen, hanem véges potenciával, dinamikus megnyilvánulási készséggel rendelkezik. Ez a véges potencia az az elsődleges létalap, ami öröktől van, és ami megnyilvánul a létezés téridő kvantumaként. Ugyanakkor a potencia pontok, az egyéni téridő kvantumok száma az, ami megszámlálhatatlanul „végtelenül”sok. Ezzel a végtelen sokaságával alkotja azt a lét és létezés között fluktuáló téridő struktúrát, amit „kvantumhabnak”, is neveznek. A kvantumhab diszkrét eleme, „egy buboréka” a végtelen téridőnek. Így kerül közvetlen kapcsolatba a véges, a végtelennel. Számomra nehéz elfogadni azt, hogy a végtelen nagy potenciaerő, vagy a végtelen nagy energiasűrűség, egy darab kiterjedés nélküli pontban, a szingularitásban /statikus állapotban/ legyen. Azt már jobban el tudom képzelni, hogy végtelen sok véges potencia, a statikus és dinamikus állapot fluktuációjával, eredményezi a tér és az idő együttes megnyilvánulását. Amíg egy téridő kvantum energiája, a saját létezésére fordítódik, a végtelenül sok létező kvantumnak, végtelen nagy, de nem egy pontba koncentrált energiája van, hanem egy homogén, alapgerjesztésű, sík geometriájú végtelen struktúrában, /a de Sitter téridőben/ oszlik el. Ha az anyagmentes téridő, valamilyen oknál fogva elvesztené a homogenitását, egy lokális energiasűrűség lépne fel, akkor ott görbület is keletkezne a struktúra geometriájában. Tételezzük fel, hogy ez az ismeretlen ok hozta létre az anyagot oly módon, hogy /a Higgs mechanizmus/ felhasználta az anyagmentes téridőnek inhomogén, elgörbült halmazában található összes energiáját. Azzal, hogy létre jött a véges mennyiségű anyag, egy minőségi változás és szimmetriasérülés jött létre a globális téridőben, mert megszületett benne az anyagi univerzum.

Az anyagról: az anyag is kettős természetű létező, amely részecske és hullám formátumú, véges mennyiségű létező, amely keletkezésétől fogva, állandóan mozgásban van.

Én úgy gondolom, hogy a (field) mező, az anyag elemi részecskéinek hatása, a terméke, vagyis a töltéseikből fénysebességgel ki és beáradó „hatóerő”, ami mindenirányban átjárja azt a téridő tartományt, amely még az érzékelési határunkon is túl terjed. Képzeljük el, hogy az elektromágneses hatás kék színű, a gravitációs, pedig sárga. Ezek keveréke a zöld színű mező, egy zárt halmaz, ami az anyagi hatóerőknek állandó fénysebességű, mindenirányú, az univerzumon belüli áramlása. Mivel ebben a halmazban találhatók a töltéssel, (gravitációs tömeggel bíró) részecskéket formáló anyag is, ezek mozgási sebessége már nem éri el a fénysebességet. Mivel a mezők egy állandó sebességű zárt halmazt képeznek, eltekinthetünk a mozgási irányultságoktól, így egy „kvázi álló” vonatkoztatási rendszernek vehetjük. Ehhez vonatkoztatjuk a részecskékből álló anyag mozgási sebességének a maximumát, amihez meg viszonyíthatjuk a minimumát. A mezőhöz, mint vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva álló részecske nincs, csak az együttmozgó testek egyike áll, a másikhoz képest.

Most képzeljük el, hogy az álló vonatkoztatási rendszernek minősített mező „színe fekete”. Ez lenne a sötét égboltozat, amin fehér fénypontként látszanak a nem fénysebességgel mozgó, de fényt is kibocsájtó égitestek. A fehér fénysugár, aminek színét az irányultságának figyelembevétele adja, fénytöréssel (prizmával) további irányultsággal szétbontható a szivárvány színeire. Ezek szóródása és visszaverődése, pedig a kevert színeket adja.

A kínai univerzalizmus szimbóluma a Jin Jang, jól szemlélteti az elgondolásomat. A kör, amiben a két cseppalak van, az egységet, az egészet jelöli. A fekete cseppben lévő fehér kör, és a fehér cseppben lévő fekete kör, az anyag duális természetét és a vonzó, taszító hatásokat is szimbolizálja. A cseppalakok görbülete, pedig a mozgást, a körforgást jelképezi, ami a galaxisokra jellemző. Ha az anyagmentes végtelen téridőt színtelennek tekintjük, akkor a benne lévő Jin jang szimbólum az anyagi univerzum.