Most jutott az eszembe a hó etimológiája. A hó az indogermán g̑ʰei, ez a germánban is így marad, míg a szlávban zí lesz, zíma, ebből van a zimankó szavunk, ami akár magyar is lehetne, mert a szlávban is a gótból jön az inka képzés, ahogy a magyarban is, mint babácska, bújócska. A zimankó magyarosan hómácska. A vihar szó a szlávban is a germánból ered, ami a Wetter, wedra, widar, ez van meg a zivatar szavunkban is, csak nem viharként, de a zivatar az hóvihar eredetileg. Tehát: hó, az germánnak tűnik, meg nem z felé hajlott a g, hanem h felé, ami mondjuk a latinban is megjelenik, mint hiátus, vagy a magyarban a hiány, ami máshol kíván és kedv. 

Hó=zí

hómácska=zimankó

hóvihar=zivatar