(Az első pillanatot)

"nyilván úgy értettem, hogy az Ősrobbanás 1. pillanatához nagyon közel."

 

Viszont számtalanszor kiderült, hogy mégse így érted, például, amikor ilyeneket írsz:

"de a józan ész azt diktálja, hogy 1 pillanat alatt nem lehet végtelen."

 

De nem csak a pillanatot képzeled el ilyen autisztikus merevséggel, hanem a végtelent is. 

A kozmológiai mérések annyit mutatnak, hogy a görbület nagyon kicsi. De ez egy instabil egyensúly, hisz a gravitáció az idő múltával görbíteni akarja. Így ha most ilyen kicsi, akkor a múltban még sokkal kisebb kellett legyen. A mai értékből visszaszámolva az jön ki, hogy a 100. szekundum, vagyis az atommagok kialakulása idején csak a 12. tizedesjegyben térhetett el a nullától, a 10^-31 szekundum, vagyis az infláció vége után, pedig a 33. tizedesjegyben. Azt viszont soha senki nem fogja tudni megállapítani, hogy egzaktul nulla volt-e. Ha azonban ennyire kicsi a görbülete, és nem képzeljük, hogy korlátok szegélyezik, valamint nem képzeljük az se, hogy valami trükkös kompaktifikációval ismételgetné saját magát, akkor nagyon nagynak kellett lennie.

 

A kozmológiában ez a végtelen térbeli kiterjedés pragmatikus értelmezése.

 

Egyébként az elején te egyáltalán nem is ide cövekeltél le, hanem oda, hogy csak egy gömbszerűen görbült véges Univerzumot tudtál tágulónak elképzelni.