de a 828 az téves, ugye

 

az ellenadatokat kérd pl. Sudár Balázstól, ő beszélt magyar-avar együtt-temetkezésről, folytonosságról

 

pl.itt

"A magyarok beköltözésekor nyoma sincs annak, hogy bármilyen harcban álltak volna a terület feltehető etnikai többségét adó avarokkal, néhány esetben pedig az avar kori temetőket is tovább használták a honfoglalás után."

 

 

aztán korábban is jártak erre a magyarok, mint 895

A bolgárok ellenőrzése alatt lehetett Erdély és az Alföld déli része. A magyar törzsszövetség vezetői ismerhették a térség politikai helyzetét, hiszen többször is vezettek errefelé portyákat (862, 881, 892, 894).

https://epa.oszk.hu/03100/03122/00012/pdf/EPA03122_rubicon_2016-7.pdf

 

 

A 9. század végén új hazájukba költöző magyarok nem néptelen területre érkeztek. A Kárpát-medence középső részein avar közösségeket találtak, a peremterületeket szláv népek lakták, a Dunántúl (a hajdani római Pannónia provincia) frank fennhatóság alá tartozott, a Ma - ros középső szakaszát (Gyulafehérvár környékét) pedig bolgár csoportok tartották uralmuk alatt.

(RÉVÉSZ LÁSZLÓ A honfoglalás és államalapítás kori temetők tanulságai)

 

A Dunántúl keleti és középső területein már a 10. századtól jelen voltak a 12. század elejéig folyamatosan használt s így nagy sírszámúra duzzadt falusi temetők. E sávban számolnunk kell a magyar honfoglalást megért késő avar népességgel. A Dél- és Nyugat-Dunántúlon nagyjából a Vörs–Kaposvár vonal jelezte a magyarság településterületét egészen a 11. sz. végéig. A Zala folyó vonalát csak a 10. század második felében lépte át a magyar szállások láncolata.

 

Kovács László egyik, közelmúltban megjelent dolgozatában számba vette a Kárpát-medence területén azokat a 9. században alapított temetőket, melyek használata átnyúlik a 10–11., sőt olykor a 12. századba is. E lelőhelyek azonban a 10–11. századi Magyarországnak mindössze három, rendkívül intenzíven kutatott térségében (s tegyük hozzá: peremterületén) csoportosulnak. Az egyik Zalavár, illetve a Zalavár környéki települési agglomeráció körzete. Szőke Béla Miklós és Müller Róbert itt több temető esetében azoknak a – Karoling-fennhatóság megszűnése utáni – „visszapogányosodásával” s a 10. század 30-as, 40-es éveiig történő használatával számol. E lelőhelyek zöme azonban közöletlen, így a kutatói felvetések ellenőrzésére jelenleg nincs mód

 

a Conversio Bagoariorum et Carantanorum 870–871 táján írott sorai: „azokat [az avarokat], akik az igaz hitnek engedelmeskedtek, és elnyerték a kereszténységet, a királyok adófizetőivé tették, és földjüket, amelyet ott maradva birtokolnak, mind a mai napig megtarthatják királyi adó [fizetése] fejében.”

 

 

ellenadatoltam