"Mert a csillagászok mérései szerint körülötte érvényesül a tömegvonzás.

Ebből az következhet, hogy még az ismert szupermasszív fekete lyukakat sem lehet Planck-méret alá betaposni."

Oké, ezt félreértettem. Én az ősrobbanásról beszéltem, te pedig a fekete lyukakról. Ez két különböző dolog.

A fekete lyuk mérete az ESEMÉNYHORIZONTJA ÁTMÉRŐJE. Főleg azért, mert az elfajult neutrongáz után semmiféle fizikai ismeret nincsen, hogy az összezuhanó anyagot bármi is egy állandósult sűrűségen tudná tartani, ezért aztán semmiféle adatunk nem lehet, hogy maga az összezuhanó anyag mekkora térfogatúvá válik. Szinguláris pont nem lesz belőle (hiába ezt extrapolálja az áltrel), mert a kvantumhatások itt is közbe fognak szólni és a Planck-méretek környékén a kvantumgravitáció szabályai fogják a dolgokat meghatározni.

Azt viszont nem szabad elfelejteni (aki pedig nem tudta, annak megismernie), hogy az eseményhorizonton belül már eleve egy "kifacsart" téridő van, úgyhogy amit idekint a sík euklideszi tér alapján okoskodunk méreteket annak köze nincsen az odabent a lokális vonatkoztatási rendszerekhez mért méretekhez. Kezdve azon, hogy idekint egy a fekete lyuk középpontjából sugárirányú távolsággal meghatározott gömb-térfogatokat képzel el mindenki, ezzel szemben az eseményhorizont mögötti téridőben a sugárirányú kiterjedés már IDŐNEK SZÁMÍT, és nem térbeli kiterjedésnek.

A legegyszerűbb úgy gondolni a dologra, hogy amikor az anyag az eseményhorizontján belülre húzódik össze akkor megsemmisül, és csak a téridő extrém kifacsart görbülete marad meg (ami kívülről olyan, mintha ott egy tömeg volna).