"vagy tán vitatod, hogy a tér tágul?"

Persze, hogy vitatom!

Az az áltrel modell, ami az univerzum "tágulását" számszerűen leírja, csak és kizárólag azt mutatja, hogy az univerzum terének belső METRIKÁJA változik az idő előrehaladtában. Nem a "tér tágul" az általános relativitáselmélet modellje szerint, hanem a metrika (a pontsokaság - vagy manifold - belső távolságai rendszere) változik. Esetünkben: a tér bármely két kiválasztott pontja közötti távolság idővel növekszik. Ez az, amit pongyolán úgy fogalmaznak meg, hogy a "tér tágul". De könyörgöm! Ha a tér véletlenségből végtelen térfogatú, akkor mi a fityfenében nyilvánulna meg ez a "tágulás"? A végtelen nem lehet még nagyobb! Ezért beszél az Einstein-féle téregyenlet differenciálegyenlet-rendszere a belső, lokálisan mérhető paraméterekről (görbületek, távolságok), és ezért van az univerzumra kiszámolt megoldásaiban a skálaparaméter, mint fő változó. Az univerzum modellje nem arról szól, hogy hogyan változik a térfogata, hogy "hogyan tágul a tér", a modell arról szól, hogy a belső távolságok milyen módon változnak meg az idő előrehaladtával.

És a belső távolságok gyönyörűen tudnak változni egy végtelen térfogatú térben is. Erről szólt az a zöld köröket mutató ábra, amit ma reggel visszahoztál megérdeklődni.