Szombaton látogattam meg a Mesterségek Ünnepét, méghozzá kellemes társaságban! Örülök, hogy akkor sikerült, mert később jóval melegebb lett.

Már sok éve járok oda, ezért aztán jó néhány hely és árus ismerős, még az is feltűnik, ha valaki olyan hiányzik, akit sokáig láttam.

A kiállítása elvileg a lábbelik körül forgott, de én sokkal több sálat és kendőt láttam, mint cipőt. Azért egy, a szegedi papucsról szóló kiállítást érdeklődve néztem végül, hajdanán nekem is volt hasonló.

Annyi minden volt, hogy felsorolni is sok. Idén Japán volt a díszvendég, rövid ideig elgyönyörködhettem egy kardpárbajban, egy vékonyka fiatal lény és egy szintén fiatal férfi küzdöttek, alighanem döntetlen lett a végeredmény. Fából készült kardokkal harcoltak, és ezt csak helyeselni tudtam, hiszen ennyi ember között nem túl jó ötlet lett volna éles fegyverrel hadonászni. Úgy láttam, az összecsapásnak volt valami szertartáson jellege, de az európai kardvívók is tisztelegnek egymás előtt. 

Persze volt sushi-árusítás is, de nem éreztem magam elég elszántnak ahhoz, hogy az evőpálcikákkal megküzdjek. Viszont vettem két szép képeslapot, az egyiken egy pár tusvonással felrajzolt macska, a másikon két koi ponty volt. Jobban örültem volna, ha nem „közönséges” cirmos, hanem kurillian bobcat lett volna, elvégre az Japán macskája. De ez csak magánvélemény.

A kalapok is nagy számban képviseltették magukat, elsősorban szalmakalapokat mutattak be, sokféle volt, a kedvencem egy majdnem szabályos kúp alakú modell volt.

Persze enni-innivaló is volt bőven. Az egyik helyen azt írták ki – angolul – hogy hagyományos magyar konyha, erre mi volt az első, amit megláttam? Egy gyrosz-sütő. Enyhítő körülmény, hogy lángos is volt, méghozzá egész jó. Elég hosszú, de gyorsan fogyó sor állt előtte.

Ami meglepett, az volt, hogy az emberek időnként használták a kérem, illetve bocsánat kifejezéseket! Azt hittem, ez már kiment a divatból.

Jó sokáig nézegettünk, de legföljebb a felét láttuk annak, amit nézni kellett volna. Arra gondoltam, hogy még visszamegyek, de kissé túlzottnak találtam a meleget.