A matematika, mint egzakt tudomány, megengedi azt a feltételezést, hogy a világmindenség szigorúan egy zárt rendszer és megenged egy olyan magas, vagy felsőbbrendű szimmetriát, amely a Riemann-sokaságnak görbületlenséget, az energiának pedig nulla értéket ad. A zárt rendszerhez tartozó, de már csak a szimmetria sérülése után tapasztalható anyagi nyomást mellőzve az jön ki, hogy az anyag a semmiből keletkezik, ami egyenértékű a teremtéssel. Az egzaktság, megengedi a mellőzést, elhanyagolást? Amennyiben igen, és mellőzzük a „felsőbbrendű” szimmetriát, és az eleve görbült skalármezőt, a Higgs mezőt vesszük kiindulásnak, akkor minden anyagi megnyilvánulás kezdettelenül van, csak a lokális energia/anyagsűrűségtől függ az, hogy abban lehetséges e tapasztaló létforma.