A szláv eredeztetés lükeség, természetesen.

GAR (1)
elvont gyök, s eléfordúl gara, garaboncza, garabonczás, garat, garázda, garda szókban; továbbá az idegen nyelvekkel közös garádics, garaboly, garmada szókban, nem különben némely helynevekben. A székelyeknél önálló fn. tt. gar-t, tb. ~ok. Jelent elbizottságot, fenhéjazást, kihágó, veszekedő hányakodást. Nagy garral beszél. Nagy garral van, jár. Rokon vele a hellen gaurax, gauroV, latin grandis, gravis, crassus, cresco. *

GAR (2)
elavult önh. ige, am. jár, ballag. Innen lett: garat, ami a felöntött gabonát lejárja v. járat-ja, továbbá: gartat a székelyeknél ide-oda fartatva jár. Rokon vele a latin curro, gradior, a magyar gör (gördít, gördűl, így: göröngy a székelyeknél: garangy), gur (gurít, gurúl), ker (kerűl, kerít, kerek) stb.

A grandiózus is ide tartozik, ha már a latin grandis az egyik rokon szó.

Az armada, garmada szerintem az ár szóval, mint áradattal lehet kapcsolatban.

Az áradat szavunk esetében egyszerűen elhagyjuk a szó eleji hangot és így marad az erőt jelentő ar-er stb.

Végül is a görbülést jelentő Go, Ko gyök is lehet a jellegadó, -ennyiben igazad van- csak a mozgásra, járásra vonatkoztatva.

"veszekedő hányakodást. Nagy garral beszél" Nagy erővel hányakodik, azaz nem egyenes vonalú mozgást végez.

Varga Csaba erre biztosan a HAR gyököt említené meg.

Erő és görbülés. Eléggé összegabalyodik ezekben a szavakban.