"Abban a zsidó társadalomban, ahol az játszódik, egyáltalán nem hat furcsán: a galamb, a karizmatikus személy felkenetését hitelesítő égi hang az isteni megerősítést fejezi ki."

Mindig mindenki figyelmen kívül hagyja, hogy nem zsidó népről, társadalomról van szó Jézus előtti időben, hanem kutya-macska viszonyban álló héberekről/Júda és pogányokról/Izrael.

A galamb az Anyaisten szimbóluma, s mivel a hébereknél vörös posztó volt már az említése is, így nem lehet ezt a szimbólumot ebből a szemszögből reálisan sem értékelni, sem magyarázni.

Legkorábbi emlékek szerint egy Sumér gyászdal galambbal azonosítja az Ég Királynőt, Inannát.

Deimel a „Galamb” szót „Lil-Hal”- ként fejezi ki, ahol a „Lil”  magyarul (is) lélek, azaz lelkes értelemmel bír, A Hal=hal-ad alapot adva a Szentlélek szó eredeztetésére.

Hugo Greßmann véleménye szerint persze a keresztelési történet galambja nem egyszerű mesei madár, hanem eredetileg egy istennő testesül meg benne, mégpedig az a közel-keleti galambistennő, akit Babilóniában Istárként, Szíriában Atargatiszként tiszteltek. http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=126917679&t=9003631 (127136)

 

"Tévedsz. A Szent-lélek egy Isten-i eredetű kifejeződés, de a zsidók számára nem különálló személy volt."

A keresztény teológiának halovány fogalma sincs arról, ki is az a Szentlélek, csak zavaros sületlenségeket olvashatunk róla.

 

A zsidók számára valójában nem jelentett sokat, sőt, semmit, illetve gyűlölet tárgya volt Aséra személyében, mert ezt akarták a papok elhitetni, de az ő belső használatukra szánt, a kabbala alapját képező Zóhárban teremtőként látjuk viszont, ő Elohim (Él nőnemű megfelelője) az emberek teremtője, az égi Anya, akit Jézus Szentlélek néven illet.

"Elokim - egyszer a fenti építőmester, a fenti anya, másszor az alanti építőmester, az alanti sekhina. [...]

"Ez pedig [az anya] így szólott: "Mivel tehát az ember bűne által éppen az anyához és nem az atyához kapcsolódik, ezért az én képemre fogom őt megteremteni.

Csak az égi anyát illeti meg egy megnevezés, mely Elokim sajátja: "Világosság és Sötétség"

A SEKHINA RÉSZT VESZ A VILÁG MŰVÉBEN c fejezet.

 

A Szentlélek minden tekintetben Isten női aspektusa, tehát a férfi aspektus egyenrangú párja, sőt...

Az ún. Héber evangéliumban Jézus isteni anyjaként szerepelt.

„…a Megváltó mondja: 'Az imént megragadott engem az én anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál fogva, s átvitt engem a nagy hegyre, a Táborra."

(Origenes, Comm. In Joh. II. 12.)

 

Az ókeresztények még tudták, hogy a Szentlélek Isten női aspektusa:

„Néhányan azt mondják, „Mária a Szent Szellemtől fogant”. Tévedésben vannak. Nem tudják, mit mondanak. Hogyan foganhatna egy nő egy nőtől? …” (Fülöp ev.)